Az Est

Szabad-e a szerbként nem szeretni a szerbet? – Egy örökösödési per 1917-ből

Címkék
házasság

Kisebb országos szenzációt jelentett 1917-ben egy délvidéki hölgy, Vuits Vera örökösödési pere. Vera a nagybátyja végrendeletében lett megjelölve örökösként, ugyanakkor a kiterjedt zentai földbirtokon gazdálkodó, szerb nemzetiségű rokon egy számára elfogadhatatlan feltételt szabott ki rá. A jelentős érmegyűjteménnyel is rendelkező Vuits János ugyanis azt várta volna el unokahúgától, hogy szabjon határozott irányt szívének, és csakis görögkeleti vallású, szerb nemzetiségű férfi közeledését viszonozza.
A szívnek persze már 1917-ben sem lehetett parancsolni, de a vagyon vonzása sem volt megvetendő, így Vuits Vera pert indított a végrendeletben foglalt feltétel ellen. Ügyvédjével sajátos érvelést ötlött ki. Legalább olyan nyakatekertet, mint mikor a magyarok 1849 emlékét úgy próbálták meglovagolni a Nagy Háború idején, hogy az orosz cár seregeit anno behívó Ferenc József oldalán buzdítottak a haza muszkától való megvédésére. Vera és ügyvédje ugyanis – maguk is gyengének érezvén a lelkiismereti szabadságra való apellálást – elővették a háború alatti ütőkártyát, a hazafias érzést. Vagyis logikájuk szerint a szerb nemzetiségű lány magyar hazafias érzéseit sérti – a Szerbiával megvívott háború okán –, hogy (magyarországi) szerb vőlegényt válasszon magának.
Ám a bíróság a dualizmus kori liberális jogállamiság hagyományait és a nemzetiségi politika sarokkövét nem kívánta megsérteni. A keresetet elutasította, hiszen bár a magyar politikai elit egyöntetűen ellenezte a nemzetiségek kollektív jogait (például a nyelvhasználat, helyi önkormányzatiság ügyében), a különböző nemzetiségű egyének törvény előtti egyenlőségét szigorúan betartatta.

Felhasznált irodalom:
Vuits Vera milliós öröksége és házassági tilalma = Az Est, 1917. november 24.

Készítette: Takács Róbert

Vuits Vera milliós öröksége és házassági tilalma.
Az Est, 1917. november 24.