Miközben a Bács megyei községben, Bajmokon egy orosz hadifogoly az egy anyát és leányát megölte, az apát pedig súlyosan megsebesítette, mert nem vehette feleségül választottját, a leányt, addig Budapesten egy másik orosz hadifogoly pompás körülmények között kötött házasságot Seress Imre költő lányával, Heddyvel. Ilyen házasságra a világháború idején korábban nem került sor, sőt a Budapesti Hírlap 1918. június 2-ai beszámolója szerint „a háború négy esztendeje alatt (…) ez az első eset, hogy nem semleges állam polgára magyar honossal házasságra lép”.
A Szent István-bazilikában kötött házasság különlegessége, hogy az ipa, Seress Imre, arról volt korábban ismert, hogy a pánszlávizmus ellen írt cikkeket a Nyitramegyei Ellenőr című lapba. A frissen vejévé lett orosz hadifogoly, Vjacseszlav Volkov két fivére viszont tábornokként, illetőleg ezredesként szolgált a cári orosz hadseregben.
Seress lánya és az orosz festőművész Volkov az 1918. március 3-i breszt-litovszki béke után léphetett frigyre, amikor a magyar-orosz kapcsolatok részben már rendeződtek. Hadiállapot így már nem volt a két ország között, de a Budapesti Hírlap szerint nem állt vissza teljesen a háború előtti állapot sem. A két állam polgárainak házasságát például nem szabályozta a márciusi különbéke. Ezért a magyar igazságügyi- és a belügyminisztérium jóváhagyása kellett a nászhoz, ahol az egyik tanú Pekár Gyula országgyűlési képviselő volt.
A Budapesti Hírlap 1918-as cikkéből azonban feltételezhető az is, hogy Volkov állampolgárságot is szerzett, mert a cikk így fogalmaz: Seress Heddy, a „szépséges magyar leány egy új, derék állampolgárt szerzett Magyarországnak”.
De hogyan szerzett a szépséges Heddy egy új állampolgárt a hazának? A lap kalandos történetről számolt be: Volkov egy orosz nemesi család sarjaként 20 évesen elvégezte a pétervári művészakadémiát, 1913-ban pedig Münchenbe költözött, ahol Hollósy Simon egyik legkedvesebb tanítványa lett. Az orosz festő Hollósyval együtt 1914 tavaszán Técsőre jött tanulmányait folytatni. Az első világháború kitörésekor Volkovot internálták, egy hortobágyi gazdához osztották be napszámosnak. Itt a lap szerint „két teljes esztendeig mint napszámos dolgozott olyan csekély bérért, hogy maga volt kénytelen még a ruháit is kimosni”.
Ám annyi pénze maradt, hogy rajzpapírt, színes krétát, vízfestéket, ecsetet vásároljon, így arcképeket rajzolt és festeni kezdett. Ezután a „debreceni intelligencia néhány tagjának közbenjárására végre megszabadult a nehéz napszámos munkától és Budapestre került a Hadifoglyokat Gyámolító Hivatalba orosz-német tolmácsnak”. Itt megkapta a szülei által küldött havi 150 rubelt, s ugyanitt, a hivatalban ismerkedett meg Seress Heddyvel, és „az ismeretségből szerelem lett”. Az ekkor már 30 éves Volkov a lapnak ezután elmondta, hogy nem is gondol arra, hogy hazájába visszatérjen. S feltette a kérdést a tábornoki és ezredesi rangot viselő fivéreire utalva: „Azzá legyek szülőföldemen, amivé talán szegény bátyáim, e derék férfiak lettek: földönfutó, lenézett, nyomorult, csupán megtűrt, megvetett páriává, mert az intelligenciához tartozott?” Vjacseszlav válasza egyértelmű volt: „Maradok itt, a szabad és szép Magyarországon, ahová, adja az ég, hogy idekössön engem minden, minden.” Volkov a hír szerint Kecskemétre költözött, „ahol a város a legnagyobb előzékenységgel műtermet bocsátott rendelkezésére az ottani művésztelepen, amely Iványi Grünwald mester vezetése alatt áll”.

Felhasznált irodalom:
Az első magyar-orosz házasság = Budapesti Hírlap, 1918. június 2.
Szinnyei József: Seress Imre = Magyar írók élete és munkái. 12. kötet. Budapest, 935-936.
Egy orosz fogoly kiirtott egy családot = Népszava, 1918. június 1.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Budapesti Hírlap, 1918. június 2.
Az első magyar-orosz házasság

Budapest, jún. 1.

Már néhány hét ezelőtt megírtuk, hogy Seress Imrének, a költőnek leányát, Heddyt eljegyezte Volkov Vjacseszlav pétervári orosz festőművész. A fiatal pár frigye ma vált teljessé házasságuk által, amelyet a VIII. kerületi anyakönyvi hivatalban kötöttek egymással s amelyet a Szent István-bazilikában Isten szolgája is megáldott. A házasságkötésnél tanúk gyanánt Pekár Gyula országgyűlési képviselő és Várady József szerkesztő szerepeltek.
A háború négy esztendeje alatt – úgy tudjuk – ez az első eset, hogy nem semleges állam polgára magyar honossal házasságra lép. A breszt-litovszki béke ugyanis nem állította vissza teljesen a háború előtti állapotot Magyarország és Oroszország közt; így a két állam alattvalóinak házasságkötése is szabályozatlan maradt. A jelen esetben egy internált orosz alattvaló és magyar állampolgárnő házasságáról lévén szó, csupán a magyar belügyminisztérium és igazságügy-minisztérium előzékenysége tette lehetővé, hogy Volkov Vjacseszlav a házasságkötésig eljuthatott.
De ezt nem tekintve is érdekes, szinte regényes ez a magyar-orosz házasság. Volkov Vjacseszlav, a fiatal festőművész régi orosz nemes család sarja. Egyik bátyja alezredes, a másik őrnagy volt a cár hadseregében és a háború alatt az elsőből tábornok, a másodikból ezredes lett. Maga Vjacseszlav már húsz éves korában elvégezte a pétervári művészakadémiát,  néhány évig egy ottani nagy lap illusztrátora volt, 1913-ban pedig Münchenbe költözött, a nagynevű Hollósy Simonhoz, akinek egyik legkedvesebb tanítványa volt s akivel együtt 1914 tavaszán Técsőre jött tanulmányait folytatni. Mikor a háború kitört, Volkovot természetesen internálták. Előbb Debrecenbe került, ahol a hatóság a városon kívül egy rozoga parasztházat jelölt ki neki és még három, szintén internált társának lakásul, beosztva őket egy hortobágyi gazdához napszámosoknak. Volkov Vjacseszlav, a festőművész két teljes esztendeig mint napszámos dolgozott olyan csekély bérért, hogy maga volt kénytelen még a ruháit is kimosni. Mégis összekuporgatott annyi pénzt, hogy rajzpapírt, színes krétát, olcsó vízfestéket, ecsetet vásárolhatott, aztán néhány arcképet rajzolt és festett. A debreceni intelligencia néhány tagjának közbenjárására végre megszabadult a nehéz napszámos munkától és Budapestre került a Hadifoglyokat Gyámolító Hivatalba orosz-német tolmácsnak. Itt már megkapta a szüleitől hónaponként küldött 150 rubel segítséget is és üres idejében mégis áldozhatott a festőművészet múzsájának. Ugyanabban a hivatalban ismerkedett meg Seress Heddyvel, az ismeretségből szerelem lett és a szépséges magyar leány egy új, derék állampolgárt szerzett Magyarországnak.
Mert Volkov Vjacseszlavnak Oroszország szomorú emlékezetű szülőföldje a bolsevik uralom óta, amely szétbomlasztotta, nemzetközivé tette az óriás birodalmat és az egy, szent hazához való tartozás érzését talán örökre, alapjában rendítette meg. Az orosz hazafiakra nézve a háborúnak ez az igazi, rettentő tragédiája.
– Hogyan lehetne csak gondolnom is arra, hogy hazámba visszatérjek? – mondotta tudósítónknak Volkov Vjacseszlav, a 30 éves, rendkívül rokonszenves arcú, atléta termetű boldog férj. Mi keresnivalóm volna ott nekem, aki az igaz hazafi rajongásával csüggtem hazámon? Hisz megszűnt ott minden, minden, aminek összessége az imádott hazát jelenti: nincs tudomány, nincs művészet, nincs tér semmi felsőbbrendű munkára. Azzá legyek szülőföldemen, amivé talán szegény bátyáim, e derék férfiak lettek: földönfutó, lenézett, nyomorult, csupán megtűrt, megvetett páriává, mert az intelligenciához tartozott? Igen, elmennék oda még páriának is, ha az orosz hazáért kellene meghoznom ezt az áldozatot. De orosz haza nincs többé. Maradok itt, a szabad és szép Magyarországon, ahová, adja az ég, hogy idekössön engem minden, minden.
Volkov Vjacseszlav egyébként Kecskeméten fog lakni, ahol a város a legnagyobb előzékenységgel műtermet bocsátott rendelkezésére az ottani művésztelepen, amely Iványi Grünwald mester vezetése alatt áll.