„Az egész világot bejárta a hír, hogy a román trónörökös Odesszában feleségül vette Lambrino Lizit [valójában: Zizit], egy román tábornok leányát. Ma reggel pedig azt jelentik a lapok, hogy a katonai törvények megszegése miatt a román trónörököst felettes hatósága hetvenöt napi szobafogságra ítélte.” Így számolt be Károly trónörökös (a későbbi II. Károly román király) rangon aluli házasságáról Az Est 1918. szeptember 25-én. A The Telegraph 2006-os cikke szerint az elzárás igen kegyes ítélet volt, hiszen a katonaságtól megszökni háborús időkben halálbüntetéssel járt volna. Károly herceg azonban esküvőre készült egy tábornok lányával, emiatt szökött idegenbe. A központi hatalmakkal ebben az időszakban átmenetileg békében élő Romániából könnyűnek látszott Ukrajnába, Odesszába menni az esküvőre. Útközben azonban Tiraszpolban, a besszarábiai határon (ez akkor éppen román-ukrán határ volt) lebukott a trónörökös. Mind Romániában, mind Ukrajnában hatalmas volt ekkor a központi hatalmak befolyása, így nem meglepő, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia katonái teljesítettek szolgálatot a határvárosban. „A besszarábiai és régi orosz határ mentén van Tirazspol városa. Most ukrán terület. A rendet ott a mi katonaságunk tartja fenn. Egy járőrnek feltűnt egy fiatal román tiszt, a kivel mindenki igen udvariasan, sőt túlságosan udvariasan viselkedett. A járőr vezetője igazolásra szólította fel a román tisztet. Ez nem akarta megnevezni magát és minden felvilágosítást megtagadott. Közrefogták tehát és a legközelebbi magasabb katonai parancsnokságra vitték.” Végül Károly herceg „csak nagy ellenkezés, a keresztkérdések egész tömege után mondta meg, hogy ő a román trónörökös.” A királyi sarj elmondta: Odesszába készül. „Katonai hatóságunk a legnagyobb udvariassággal elkísérte Odesszába, ahol a trónörökös elvégezte a dolgát és ugyancsak udvarias és figyelmes katonai kísérettel visszautazott a román határig (…). A mai hír azt mondja, hogy a hetvenöt napi fogságot azért kapta, mert »önként elhagyta katonai állomáshelyét«. Odesszába ment megnősülni.”
Ezt az 1918. szeptember 14-i házasságot – amikor is a Világ szerint állítólag egy magyar katonatiszt volt az egyik tanú – a román király, I. Ferdinánd nyomására 1919-ben annullálták. A király, Károly trónörökös apja Zizit (Jeanne Marie Lambrinót), a feleséget nem ismerte el törvényesnek, ahogy a házasságot sem – ezt ki sem hirdették –, pedig közben már gyermek is született a kapcsolatból. A Világ évekkel később azt írta az esetről, hogy Károly trónörökös maga vált el 1919-ben a feleségétől, az apja nyomására. A kapcsolatból született gyermek, Prince Carol of Romania (ahogy a brit sajtó nevezte) sokáig harcolt jogaiért, s végül el is ismerték a román királyi család tagjának. Így elmondható róla, hogy „törvénytelenül törvénytelennek minősített” gyermekként nőtt fel külföldön, és jogait csak akkor ismerték el, amikor a kommunista Romániában már régen nem voltak királyok.

Felhasznált irodalom:
A román trónörököst katonáink igazoltatták. Magyar-osztrák fedezettel ment Odesszába — nősülni = Az Est, 1918. szeptember 25.
HRH Prince Carol of Romania = The Telegraph, 2006. február 9.
Háromtagú régenstanácsot állítottak föl Romániában = Világ, 1926. január 5.
A volt román trónörökös szerelme: Lambrino Zizi és Pateanu őrnagy felesége = Világ, 1926. január 5.

Készítette: Szegő Iván Miklós

 

Az Est, 1918. szeptember 25.
A román trónörököst katonáink igazoltatták

Magyar-osztrák fedezettel ment Odesszába — nősülni

Az egész világot bejárta a hír, hogy a román trónörökös Odesszában feleségül vette Lambrino Lizit, egy román tábornok leányát. Ma reggel pedig azt jelentik a lapok, hogy a katonai törvények megszegése miatt a román trónörököst felettes hatósága hetvenöt napi szobafogságra ítélte. A házasság és a fogság között bizonyára összefüggés van és valószínűleg a királyi szülők haragja is hozzájárult a büntetéshez, amiért a trónörökös rangján alul nősült.
Beavatott helyről érdekes részleteket tudtunk meg a román trónörökös házasságáról. A besszarábiai és régi orosz határ mentén van Tirazspol városa. Most ukrán terület. A rendet ott a mi katonaságunk tartja fenn. Egy járőrnek feltűnt egy fiatal román tiszt, a kivel mindenki igen udvariasan, sőt túlságosan udvariasan viselkedett. A járőr vezetője igazolásra szólította fel a román tisztet. Ez nem akarta megnevezni magát és minden felvilágosítást megtagadott. Közrefogták tehát és a legközelebbi magasabb katonai parancsnokságra vitték. Ott a tisztet fogták vallatóra, de a rejtelmes fiatalember semmit sem akart magáról elmondani és csak nagy ellenkezés, a keresztkérdések egész tömege után mondta meg, hogy ő a román trónörökös.
Elmondta azt is, hogy Odesszába igyekszik. Katonai hatóságunk a legnagyobb udvariassággal elkísérte Odesszába, a hol a trónörökös elvégezte a dolgát és ugyancsak udvarias és figyelmes katonai kísérettel visszautazott a román határig, majd onnan Iaşiba ment. A mai hír azt mondja, hogy a hetvenöt napi fogságot azért kapta, mert „önként elhagyta katonai állomáshelyét”.
Odesszába ment megnősülni.