„Magyarországnak a nemzetiségi térképek szerint való fölosztása, ami e román támadás sikere estén kikerülhetetlen volna, egy kicsi és legfontosabb közlekedési útjaitól, bányáitól, erdőitől, városaitól és embereitől megfosztott országot hagyna itt, amelynek életrevalósága és életre való rátermettsége igen-igen kétséges volna.
1916. június 18-án a Német Császárság vezető politikusai és katonatisztjei azért gyűltek össze a Reichstag épületében, hogy búcsút vegyenek „Goltz pasától” (Colmar von der Goltz), a német vezértábornagytól, aki nevét onnan kapta, hogy az 1877-78-as orosz-török háború után
A Pesti Napló hadműveletekkel foglalkozó cikkeit még 1916 első felében is a lelkesedés jellemezte, a közel-keleti brit vereségek után egyenesen a brit birodalom szétesését jósolták. Ennek tükrében bizonyára meglepődtek a lap olvasói
A verduni „vérszivattyú”, „húsdaráló” vagy „mészárszék”: a totálissá váló háború egyik legértelmetlenebb csatájának jelzői. A korabeli megítélés természetesen más volt, legalábbis a német támadás megindulásakor még mindenképpen, ahogy azt a Népszava – már címében is reménykedő – vezércikkével illusztráljuk.
Az 1915-ös év egyik nagyszabású és döntőnek szánt antant hadművelete a brit-francia haderő partraszállása volt a Dardanelláknál. Céljuk nem kevesebb volt, mint megteremteni a közvetlen tengeri összeköttetést Oroszországgal, a partraszállást azonban
Bulgária 1915 őszi hadba lépésének egyik epizódja volt, hogy az általános mozgósítást elrendelő kormány hazarendelte a Magyarországon élő, hadköteles bolgárokat, így a bolgárkertészeket is. Az 1915-ös év diplomáciai küzdelmeinek sorában
A keleti fronton 1915 májusában kezdődött offenzíva júliusra már kiterjedt a Kelet-Poroszországgal határos orosz területekre is. A Pesti Napló haditudósításaiban feltűnő helységnevek közül Libau (Liepāja), majd Riga (ami ekkor még nem esett el, csak frontvárossá vált) jelezte, hogy a cári birodalom balti tartományainak déli része is német megszállás alá került.
