1918. április 5-én előbb brit és japán, majd amerikai hadihajók kötöttek ki Vlagyivosztokban, a távol-keleti orosz városban. Katonáik „birtokba vették” a várost, antibolsevista helyi kormányzatot hoztak létre, „majd az 50.000 főt számláló csehszlovák légiókkal együttműködve a transzszibériai vasutat az Urálig ellenőrzésük alá vonták” – írta Galántai József az első világháborúról szóló monográfiájában.
1918. április 9-én a német csapatok újabb támadásra indultak a nyugati front északi részén. Előzőleg, március 21. és április 4. között sikertelenül próbálták a franciaországi front középső szakaszán áttörni a döntően brit erőkből álló védelmet. Nagy területeket foglaltak el,
„Megindult a nyugati nagy embermészárlás” – ezt a címet adta a Népszava 1918. március 22-én tudósításának, amelyben az előző napi német offenzíváról számolt be. Ez a hadművelet Franciaország területén, de elsősorban brit csapatokat célzott meg.
Monte del Morte-nak, azaz a „Halál hegyének” nevezték el az olaszok Monte San Gabriele-t a 11. isonzói csata során, az ott dúló harcokban elesett katonák óriási száma miatt.
Az 1917. augusztus-szeptemberben zajló csatában az olaszok meghódították ugyan a hegyet, de a kitűzött célt,
“Champagne-ban meghiúsult a franciák egy előtörése” – írta a Népszava 1918. február 8-án. A nyugati fronton ekkoriban viszonylagos nyugalom uralkodott, Keleten ugyanis még óriási német haderők voltak lekötve, az antant pedig a tartalékok feltöltésével foglalkozott.
Minek köszönhető a 20. század „őskatasztrófája”, az első világháború? Talán egy történelmi kérdésnek sincs akkora irodalma, mint az első világháború kitörésének. Az egyik legeredetibb választ a zseniális A. J. P. Taylor (1906–1990) adta,
1916 nyarának második felében kiemelték a Száva medréből a dunai flottilla közel két évvel korábban elsüllyedt páncélozott hajóját, az SMS Temest. A magyar – jobban mondva közös – haditengerészet büszkesége szimbolikus szerepet kapott a világháborúban,
