A hadigazdaság új fogalomként jelentkezett a hátországok életében az első világháború idején. Ez lényegében azt jelentette, hogy a hadviselés érdekei domináltak a gazdaság összes területén. Soha még ennyire nem volt fontos, hogy a hadviselő feleknek miből van elegendő nyersanyagkészletük,
Az első háborús év mérlege Janus-arcú volt. 1915 májusában végre sikerült vereséget mérni az orosz hadseregre és a nyár folyamán lényegében egész Galíciát visszafoglalni. Viszont a háborús erőfeszítés mindinkább érezhető volt a hátországban:
1915 júniusában újabb lépés történt a kötött hadigazdálkodás avagy a „konzervatív háborús szocializmus” területén: a kormány elrendelte az 1915. évi gabonatermés zár alá helyezését és állami igénybevételét. Egyben döntött egy központi gabonabank, a későbbi Haditermény Részvénytársaság magalakításáról, amely a gabona állami felvásárlását, szállítását és elosztását végezte a „nyerészkedés kizárásával”.
1915 májusában a főváros tanácsa kénytelen volt jegyrendszert bevezetni, hogy a „lisztfogyasztás tekintetében kívánatos és elkerülhetetlen takarékosságot” elérje. A cél érdekében tett korábbi intézkedések ugyanis nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
A lakosság alapvető élelmiszerekkel történő ellátása és a hadsereg részére felhasznált alapanyagok helyettesítésének kérdése állandó téma volt a napi sajtóban. A magyarországi élelmiszer-helyzet azonban viszonylag jó volt és maradt Ausztriához,
„Ezek után fölmerül a kérdés, hogy mit együnk…? Semmit, édes barátaim, hanem nyeljünk mérget és igyunk rá szűrött kútvizet. Ez ma a legtisztább és a legjutányosabb áron berendezhető táplálék”
A fakéregből készült kenyér ötlete nem számított újnak a Nagy Háború idején. Az 1847-es hosszú és kemény tél – ami egy rendkívül rossz terméshozamot produkáló nyári időszakot követett – igencsak próbára tette az akkori Pest-Buda lakóit.
