Az élelmiszerhiány jelensége főként az emberi fogyasztással kapcsolatban jelentett témát a sajtó számára. A gabona- és húsfélék korlátozott hozzáférhetősége azonban nem hagyta érintetlenül az állatok világát sem. A budapesti Állatkert lakóinak is be kellett érniük különféle helyettesítőkkel a jóféle kukorica, korpa, zab, széna helyett.
Bizonyára már mindenkit ért olyan kellemetlen élmény, hogy harapáskor beszakadt az olcsó vizes zsemle teteje, mert a ropogósra sült barna burok alatt jó adag levegő leledzett egy vékony fehér tésztaágyásban. Megnyugtathatunk mindenkit,
A háború a táplálkozási szokások jelentős változásával járt – mindenki számára. A hátországban ez a hiányból következett, és helyettesítő alapanyagok felkutatását és használatát jelentette, a fronton pedig a tábori kosztot. A katonák nagy tömegben
Az élelmiszerellátásban fellépő hiányok nem csupán az állami beavatkozás és elosztás fokozatos és megállíthatatlan kiterjesztése formájában váltak mindennapi tapasztalattá. Legalább ilyen érzékenyen érintette a háztartásokat – ekkor elsősorban még a
Kezdettől fogva nyilvánvaló volt a háborús résztvevők számára, hogy még a vágyott, rövid lefutású összecsapás sem finanszírozható a költségvetés folyó bevételeiből és kiadásaiból. A hadsereg igénye, a megugró szociális kiadások, a munkaerő és kereslet hiánya miatt nehéz helyzetbe került cégek,
Már többször esett szó a hírekben arról, hogy a hadsereg ellátása érdekében végrehajtott lépések következtében fokozatosan csökkent a piacon értékesített áruk mennyisége, az áruk pedig emelkedett. Az állam minderre árszabályozással, majd később rekvirálással reagált.
A fenti idézet nem egy magyar kormánypárti politikustól származik, és nem is közvetlenül katonai kérdésekkel áll kapcsolatban. Az ellenzéki szociáldemokrata napilap, a Népszava érvelt a német példával több 1915. januári cikkében.
