„Vannak emberek, akiket bármikor be lehet csapni, és időnként minden embert be lehet csapni, de mindig minden embert nem lehet becsapni” – mondta Abraham Lincoln, az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Ha ezt a szállóigévé vált kijelentését a rákosszentmihályi vasútállomáson 1917-re állandósult viszonyokra alkalmaznánk, az így hangozna:
A Pesti Napló még 1917. október 31-én jelentette be olvasóinak, hogy a papírhiány miatt a kormány korlátozta a rotációspapír rendelkezésre bocsátott mennyiségét, ezért a lapok csak 2, 4, 6 illetve legfeljebb 8 oldal terjedelemben jelenhetnek meg. A Pesti Napló már aznap is csupán 8 oldalas volt.
„A háború alatt igazolódott be leginkább az, hogy a háborús nyomorúság mellett is a fogyasztók szövetkezései azok, amelyek a háborús közélelmezés ügyeit a leglelkiismeretesebben intézik. Az egész élelmiszerpiac hemzseg a visszaélésektől. Csak a modern szövetkezetek azok, amelyek itt is elszigetelten állanak és puritán becsületességgel törekednek arra, hogy a fogyasztók érdekeit nem hangzatos jelszavakkal, hanem tényleg megvédelmezzék.”
Az Osztrák-Magyar Monarchia belső gazdasági viszonyait egy viszonylag rugalmas – legalábbis a szigorúan paritásos alapon kialakított politikai intézményrendszernél könnyebben módosítható – rendszer, a ciklikusan megújuló gazdasági kiegyezés rögzítette. Ennek feltételeit késhegyig menő küzdelem közepette tízévente tárgyalták meg és foglalták törvénybe,
Az alapvető élelmiszerek hiánya csaknem állandósult a háború évei alatt, ezért egyre inkább előtérbe került a pótlékok használata. A zsír és vaj esetében ez a növényi zsiradékból előállítható margarin volt, amely már a háború előtt, ha nem is túl népszerű, de bevett helyettesítőnek számított.
„Negyedik éve már, hogy a megőrült világ minden napot halottak napjává feketít, de annál gyászosabban és komorakban emelkedik ki november elsején a halottak kegyeletes ünnepe.” – írta Az Est 1917 novemberében. A halottak napját és a végeérhetetlennek látszó háborút természetesen a legtöbb lap összekapcsolta,
Megint fázunk, vazze… ha kifordítanánk a MÁV közkedvelt blogjának szignóját, biztosak lehetnénk abban, hogy száz éve egyetlen utcai járókelőnek sem lett volna ellenvetése a kijelentéssel kapcsolatban. A megelőző, 1916/17-es télről már ismerős szén- és tűzifahiány újfent jelentkezett a fővárosban.
