Az Osztrák-Magyar Monarchia belső gazdasági viszonyait egy viszonylag rugalmas – legalábbis a szigorúan paritásos alapon kialakított politikai intézményrendszernél könnyebben módosítható – rendszer, a ciklikusan megújuló gazdasági kiegyezés rögzítette. Ennek feltételeit késhegyig menő küzdelem közepette tízévente tárgyalták meg és foglalták törvénybe, a háború előtt legutoljára 1907-1908-ban. A törvény szerint már 1915-ben meg kellett kezdeni a tárgyalásokat a következő, 1918-as megegyezés érdekében. Bár 1917 februárjában megszületett egy 20 évre szóló megállapodás, azt végül nem írták alá, majd a fennálló gazdasági kiegyezést hosszabbították meg 1919-ig.
Ezek a szerződések rögzítették a vámokat, a közös intézmények fenntartásának terheit, egyes adókat, sőt a súly- és mértékrendszer szabályait, a birodalom egyik felében már működő vállalkozásoknak a másik birodalomfélben történő működtetését (vagyis azt, hogy miként nyithatunk cukrászdát Bécsben) stb. A Lajtán túli és Lajtán inneni országrészek gazdasági viszonyának egyik kulcsszava a kvóta volt: e kvóták rögzítették a hozzájárulások pontos arányát. Ez a kvóta nagyobb volt az iparilag fejlett osztrák birodalomfél esetében, de a gyorsan modernizálódó Magyarország közös terhei a Monarchia fennállása idején folyamatosan emelkedtek.
Kvóták nemcsak a kötelező befizetések ügyében bukkantak fel, hanem – ahogy azt egy 1917. novemberi vita mutatja – a nyersanyagok elosztásában is. Az ügy hátterében az alapvetően a papírgyártáshoz használt nátroncellulóz importja körüli érdekütközés állt. A papírkérdés is folyton vita volt: hiszen míg a bécsi politikusok Magyarország nagyobb mennyiségű élelmiszerexportját követelték, a magyar fél – többek között – az osztrák és a magyar papírellátás égbekiáltó különbségével vágott vissza. Ezúttal azonban a nátroncellulóz nem papírhoz, hanem ruhákhoz, ún. papírruhákhoz kellett. Hol vagyunk már attól, amikor a nyersanyaghiány miatt készült, hadseregnek tömegesen leszállított papirosbakancsok miatt az első hatalmas szállítási botrány kitört 1915 februárjában!
A háborús terhek miatt kimerült osztrák és magyar gazdaság, a nyersanyagok beszerzésével küszködő ipar a háború negyedik évében már számtalan esetben felszínre hozta az érdekellentéteket, belső feszültségeket, mindezekre pedig a függetlenségi retorika mindig is hiperérzékenyen reagált – hiszen már az felháborodást okozott, ha egy osztrák szappangyár reklámnaptárán Budapest lemaradt az európai fővárosok sorából. A nátroncellulóz esetében például a magyar gazdaság szereplői kvóta szerint elosztott importot akartak elérni, míg az osztrák ipari körök a nekik kedvező termelési képesség szerinti elosztásra törekedtek, és már a német közvetítő importőrnél igyekeztek ezt szerződésbe foglalni. Az Est cikke azt panaszolta fel, hogy miután az első kísérlet kudarcot vallott, a magyaroknak kedvezőtlen elosztási rendet immár az osztrák birodalmi tanácsban is felvetették, vagyis az osztrák textilipar szereplői hivatalos támogatást kerestek érdekeiknek.
Felhasznált irodalom:
Osztrák támadás a magyar textilgyárak ellen = Az Est, 1917. november 16.
1908. évi XII. tc. Forrás: https://1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7012
Készítette: Takács Róbert
