Megint fázunk, vazze… ha kifordítanánk a MÁV közkedvelt blogjának szignóját, biztosak lehetnénk abban, hogy száz éve egyetlen utcai járókelőnek sem lett volna ellenvetése a kijelentéssel kapcsolatban. A megelőző, 1916/17-es télről már ismerős szén- és tűzifahiány újfent jelentkezett a fővárosban. A középületekben, iskolákban még október elején sem fűtöttek, pedig igencsak mostoha volt az időjárás: október 7-ével véget ért a vénasszonyok nyara és a hőmérséklet napközben is alig kúszott 6-10 fok fölé országszerte. Megkezdődött a fázási szezon! A dolog végül odáig ment, hogy a fővárosi közoktatásügyi osztály távirati úton kért engedélyt a főkapitányságtól, hogy megkezdhessék az iskolák fűtését. Az engedély természetesen megjött, de ez korántsem oldotta meg a magánosok fűtési gondjait. A pazarlás ellen született ugyan rendelet – a lakóházakban csak a szobák harmadát lehetett fűteni (azaz pl. egy 9 szobás lakásban csak hármat) –, de a fűtőanyag hiányát ez sem volt képes orvosolni. Nagy Endre egy tárcájában szellemesen meg is jegyezte: az egyszobás lakásban élőknek arra sem telik, hogy kifűtsék a szoba harmadát – amit a rendelet nagyvonalúan engedélyezett volna.

Amikor nem szabad fűteni = Pesti Hírlap, 1917. október 10.
Az iskolák fűtése = Pesti Hírlap, 1917. október 10.

Készítette: Kaba Eszter

Pesti Hírlap, 1917. október 10.
Amikor nem szabad fűteni

Az a rendelet, amely a fűtést október tizenötödikéig nem engedi meg, nemcsak a magyarokra, hanem az osztrákokra és a németekre is kiterjed, amiből önként következik, hogy három országban zúgolódnak a fázósabbak a tilalom ellen, tekintettel a korán bekövetkezett hidegre, amely ugyancsak érezteti a hatását. Ausztriában és Németországban egészségi okokból is felmerült az az óhaj, hogy a fűtést megengedjék, de hiába, mert a kormányok a fűtőanyagok hiányára való hivatkozással a kívánság teljesítésére nem hajlandók, minden valószínűség szerint úgy vélekedve, hogy a nátha és az influenza, valamint a meghűlésből eredő többi betegség nem árt annyit, mint ártana a szén és a koksz idő előtt történő igénybevétele. Így tehát, ha a hideg tovább tart, még egy hétig fáznak az emberek, legyenek azok magyarok, osztrákok vagy németek. Máskülönben följegyezhetjük, hogy a hűvös időjárás némileg csökkent, ha a szobalevegő jobban lehűlt is és Celsius szerint 14-15 foknál nem magasabb. Meg lehet állapítani, hogy amikor a kormányok a szóban forgó tilalmat meghozták, aligha voltak kellően tájékozottak és nem tudták, hogy az utóbbi tíz esztendőben október 15-e előtt hat ízben volt olyan hideg, amely a fűtést szükségessé tette. E tekintetben az utóbbi tíz esztendőben a helyzet a következő volt. 1908-ban a szobák fűtése október 20-án, 1909-ben november 10-én, 1910-ben október 26-án, 1911-ben november 10-én, 1912-ben október 12-én, 1913-ban szintén október 12-én, 1914-ben október 8-án, 1915-ben október 13-án, 1916-ban pedig október 5-én vette kezdetét. Így tehát igazság szerint a fűtési tilalmat tulajdonképpen csak október 10-ig lehetett volna kiterjeszteni.