„Budapest élelmezése biztosítva van” – nyugtatgatta alcímében a Pesti Hírlap 1918. november 2-i számának egyik cikke az olvasókat. A fővárosnak ugyanis az őszirózsás forradalom győzelme után nyolcnapi élelmiszerkészlet állt rendelkezésére. A munkások felvették a munkát, így a budapesti közellátásban nem számítottak fennakadásra.
Az áruellátó központok, vagyis a háborús hiánygazdaságban az áruelosztást szabályozó hivatalok működését bírálta Az Est. Nem csupán a cikk főcíme („A központok legújabb visszaélései”) volt beszédes, hanem az alcímei is: „Visszatartják az árut. Elősegítik a lánckereskedelmet. Újabb rendelet jön ellenük”.
A világháború utolsó időszakának leginkább németbarát minisztere, a kereskedelmi tárca vezetőjeként a bárói rangot frissen megszerző Szterényi József új rendelettel rukkolt elő 1918 szeptemberében. Még az adott ágazatban is meglepetést keltett a jogszabály, hiszen e piaci szegmenst
1918-ban megszületett a hadikommunizmus Szovjet-Oroszországban, körülbelül egy évtizeddel később pedig a sztálini szovjet tervgazdaság is kibontakozott – ennek az első világháborús előzményeivel ma már a gazdaságtörténészek tisztában vannak, részben ugyanis az 1914 és 1918 közötti hadigazdálkodásból merítettek ötleteket a szovjet típusú rendszer megalkotói.
Az Osztrák–Magyar Monarchia két fele közötti ellátási különbségeket jól érzékeltette a Népszava két híre 1918. augusztus 25-én. Míg Bécsben oly nagy volt a húshiány, hogy havonta egy „hústalan hetet” tervezett bevezetni a kormány (a hús árának emelésén túl), addig Pesten a legalább meglévő áruval csalt a Rákóczi téri
A központi vásárcsarnokhoz a Fővám téren egy gyümölcsszállító hajó érkezett 1918. augusztus 16-án, és reggel meg is kezdték a kirakodását. (A csarnoknak volt bejárata a Duna felől is, egy alagúton vitték be a folyó irányából érkező árukat.) Ám a rakodásnál a „szolgálatot teljesítő Nagy XVI. József rendőrnek feltűnt öt kosár, amelyek almának voltak jelezve, de igen súlyosnak látszottak” – írta másnap Az Est.
Két „ruházati” hír jelent meg a Pesti Naplóban 1918 júliusának-augusztusának fordulóján, mindkettő áruhiányról (ruha, cipő) tudósított. Az ügyek szereplői más-más okból kerültek a hírekbe: mindenki a maga sajátos „eszközeivel” igyekezett a hiányt csökkenteni.
