Népszava, 1914

Tárgyalások az Internacionáléért

A világháború elején „Brüsszelre rátaposott az idegen katonai invázió véres csizmája és az Internacionálé irodájában végzett munkáját Huysmans már emiatt sem folytathatta. De lényegében összetört az Internacionálé is a háború alatt.” – így emlékezett vissza Buchinger Manó, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) központi titkára a nemzetközi szocialista mozgalomnak és szervezetének, a II. Internacionálénak a háborúban bekövetkező széteséséről. A brüsszeli székhelyű Nemzetközi Szocialista Irodát (és ezáltal magát az Internacionálét) annak titkára, Camille Huysmans (belga szocialista politikus, 1945 után rövid ideig belga miniszterelnök is) próbálta újjászervezni Hágában, ahová 1916 januárjában Buchinger és Garami Ernő, az MSZDP vezetőségi tagja is eljutott.
A világháború kitörésével az MSZDP nemzetközi kapcsolatai is megszakadtak, illetve jó ideig csak a központi hatalmak szociáldemokrata pártjaival történő megbeszélésekre korlátozódtak. 1916 elején ezért is jelentős esemény volt, hogy az MSZDP fenti két képviselője nemcsak Berlinben tárgyalt a német szociáldemokrata párt különböző, akkor már erőteljesen megosztott csoportjaival, hanem a semleges Hollandiában a nemzetközi munkásmozgalom más képviselőivel is az Internacionálé helyreállításának lehetőségeiről – mindehhez természetesen a háborúban szembeálló országok szocialista pártjainak, elsősorban a német és francia szervezeteknek valamilyen tárgyalására, megegyezésére lett volna szükség. Mindennek végső célja pedig háború lezárása lett volna – igazságos békével.
Garami az útjukról, németországi és hollandiai tapasztalataikról, a hágai iroda tevékenységéről részletesen beszámolt a Népszavában is – magukról az érdemi tárgyalásokról a cenzúra miatt nem ejtett szót. A magyar kormányzat és a polgári sajtó rosszalló érdeklődését azonban felkeltették a tárgyalások. A belügyminiszter rendeletére a budapesti rendőrfőkapitány februárban ki is hallgatta Buchingert és Garamit, hogy igaz-e, hogy ellenséges államok polgáraival tárgyaltak, és hogy pesszimistán nyilatkoztak a magyar közhangulatról. A Magyarország című lap pedig arról írt, hogy a német szocialisták háborút támogató többségi álláspontjával szemben az MSZDP közelebb áll az antanthoz, azaz az ellenséghez. Utóbbira reagálva a megvádolt Buchinger és Garami azonban joggal mutatott rá, hogy az ő békepártiságuk nemcsak a német, de a francia szocialisták háborút elfogadó álláspontjával is ugyanúgy szemben áll, de mindezt a körülményekre tekintettel saját magánvéleményüknek, és nem az MSZDP hivatalos nézetének állították be.
Az MSZDP akkori egyik meghatározó vezetője, Garami mellett nem véletlenül Buchinger Manó (1875–1953) utazott el ezekre a tárgyalásokra. Az eredetileg könyvkötő Buchinger életútja jellegzetes példája a szakmunkásból önműveléssel, a mozgalomban politikus-értelmiségivé váló pártvezetőnek. A szakszervezeti tevékenység után így lett 1905-től a párt központi titkára, akinek fő feladata a nemzetközi kapcsolatok intézése volt. Az itt bemutatott kezdet után aktívan részt vett a béke ügyével foglalkozó nemzetközi szocialista kezdeményezésekben és tanácskozásokon. Az 1919-es Tanácsköztársasággal már nem vállalt közösséget, visszavonult a politizálástól, majd az országot is elhagyta. Az 1920-as éveket lényegében bécsi emigrációban töltötte, visszatérve a nemzetközi politizáláshoz. 1929-ben tért haza, majd az MSZDP országgyűlési képviselője lett, és 1938-ben kiadta a nemzetközi tapasztalatai alapján megírt, Találkozásom Európa szocialista vezetőivel című könyvét.

Felhasznált irodalom:
Pártügyek. Nyilatkozat = Népszava, 1916. február 22.
Buchinger Manó: Találkozásom Európa szocialista vezetőivel. Sajtó alá rendezte, jegyzetekkel ellátta: Kende János. Budapest, 2003.
A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai. IV/B. kötet. Budapest, 1969. 174–178.
A magyar szociáldemokrácia kézikönyve. Főszerk.: Varga Lajos. Budapest, 1999.

Készítette: Ignácz Károly

 

Népszava, 1916. február 22.
Pártügyek. Nyilatkozat

A „Magyarország” hétfő esti száma egy cikkében többek között a következőket írja:
Érdekesnek tartjuk itt megemlíteni, hogy egy német szocialista lapban, amely Garami Ernőnek mint a magyar szocialista párt elnökének hágai utazásáról szóló cikkét közli, azt jegyzi meg, hogy úgy Garami, mint a vele együtt Hágában volt Buchinger párttitkár a Nemzetközi Szocialista Irodában azt a hivatalos kijelentést tették, hogy ők nem helyeslik a német szocialista párt többségének álláspontját. Ez azt jelentené, hogy a magyarországi szocialista párt vezetősége az Internacionáléban közelebb áll az antanthoz és a német szocialista párt kisebbségéhez, mint a német párttöbbséghez.
Erre vonatkozóan az érintett két elvtárs, a következőket jelenti ki:
Ez a hír és a hozzáfűzött magyarázat valótlan és téves. Magánvélemény gyanánt – tehát sem „hivatalosan”, sem a pártvezetőség nevében – Hágában is, másfelé is azt a kijelentést tettük és okoltuk meg, hogy a német párttöbbség mostani magatartását már nem helyeseljük. Nyilvánvaló, hogy ez nem jelenti azt, hogy most már közelebb állunk „az antanthoz” (itt nyilván az antant-államok szocialista pártjaira gondolt a cikkíró), mert éppen ellenkezően: ugyanazon okoknál fogva, amelyek most a német párttöbbségtől választanak el, még messzebb állunk az antant-államok, elsősorban Franciaország szocialista pártjának mai többségétől.