Az elmúlt évtizedekben a történelem megbecsült segédtudományává nőtte ki magát az ember és a természeti környezet mindenkori viszonyát vizsgáló történeti ökológia, nem függetlenül attól a pániktól, amelyet az annyira fenyegető globális felmelegedés keltett a Római Klub újabb és újabb jelentései révén. Nem mintha magunk ne érezhetnénk a kánikulai időszakok megszaporodását, miközben hideg napokban is jócskán lehet részünk: manapság már bármikor telibe kaphat minket egy radikális lehűlés a nyár közepén – és még örülhetünk, ha nem kíséri ezeket jégvihar a fejünkre, tetőnkre, kocsinkra zúduló, akár öklömnyi nagyságú jégdarabokkal. Az akár a Föld „lázának” is tekinthető kellemetlen tünetre már száz évvel ezelőtt is felfigyeltek, a globális felmelegedés és az általa előidézett jelenségek ugyanis nem mostanában kezdődtek. A szén elégetésén alapuló ipari forradalom következtében a 19. század közepétől brutálisan megnőtt a levegő széndioxid-tartalma, amely az első szmogokon és a bizonyos területeken tömegbetegséggé váló angolkóron túl az emelkedő átlaghőmérsékletért is felelős volt. Megjelentek a lázrohamszerű kánikulák és egyre többször sújtottak le a csak átmeneti lehűlést hozó, de annál pusztítóbb orkánszerű viharok. A változékony időjárással a Magyarország 1916. július 7-i számában is foglalkoztak.

Felhasznált irodalom:
Az időváltozás = Magyarország, 1916. július 7.

Készítette: Csunderlik Péter

Magyarország, 1916. július 7.
Az időváltozás

Ha a mai borús és hűvös reggel tíz hozzá hasonló nap után köszönt be, mindenki rosszkedvűen mondta volna: „Istenem, milyen idő, nincs nap, nincs nyár.” Szidták volna néhányan megint a Halley-üstököst, hogy fölforgatta a klímát, északi-sarkivá változtatta a mi mérsékelt éghajlatunkat. Így a rekkenő hőségek után oszhatlan örömmel fogadta a felhős, szürke égboltot:
– Talán még übercihert is kell húzni! – reménykedhettek az emberek, akiket nagyon elcsigázott már az utóbbi idők melege; az a fülledt, párás hőség, amelyet még fokozott valami rendkívül tikkasztó, sirokkó-szerű szél, végig kavarva tegnap a port a főváros utcáin, az áttüzesedett, meglágyult aszfalt fölött. Valóban, nagyot süllyedt a hőmérő. Tegnap kora reggel még 27 Celsius fokot mutatott és ma pedig már 14 fokra esett alá. Zivatar ugyan Pest környékén nem volt, ám ahogyan a meteorológiai intézet előre jelezte, Nyugat-Magyarországon, Ausztriában és Németországban annál nagyobb viharok voltak. Az orkán sok helyütt zavarokat okozott a telefon- és távíróforgalomban is, de most talán akadtak, akik szinte örültek ennek a zavarnak, azok közül, akik előre féltek attól a bizonyos hőhullámtól, amely New Yorkban embereket öl és néhányszor már ide is átfújta forró leheletét.