Magyarország

Sorskérdés a háború harmadik évében: német fölírást találtak egy budapesti házon

Szekfű Gyula Három nemzedékén, illetőleg Bibó István „eltorzult magyar alkatról” és „zsákutcás magyar történelemről” értekező hatalmas esszéjén át óriási eszmetörténeti irodalma van annak a történeti problémának, hogy az a tény, miszerint a 20. század elején is a Habsburg-házhoz való viszony (az anakronisztikus kuruc-labanc ellentét) határozta meg elsődlegesen a magyar közgondolkodást, mennyire volt káros kihatással Magyarország sorsára nézve. Időszerű kérdésekben – mint a földkérdés vagy a választójogi kérdés – történő állásfoglalás helyett szimbolikus szoborviták (pl. a Hentzi-szobor ügye) vagy Szekfűnek A száműzött Rákóczi-botránya álltak a városi értelmiség érdeklődésének homlokterében. Eme „torznak” tekinthető magyar közgondolkodás állatorvosi lova lett végül az 1918. októberi „Gotterhalte-affér”: a vereségekről szóló újabb és újabb hírek és az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása közepette a király, IV. Károly (I. Károly néven osztrák császár) Debrecenbe utazott az egyetem felavatására, azonban a fogadására kirendelt katonazenekar a magyar himnusz helyett a császári himnusz, a Gott erhalte eljátszásával köszöntötte az uralkodót, vagyis magyar király helyett osztrák császárként. És? – kérdezhetnénk ma. De az 1849-es vereség után közel hetven évvel még mindig frusztrált magyar elitben elszabadultak emiatt az indulatok: a Monarchia háborús veresége előtt két héttel a debreceni himnuszjátszásról kezdtek vitatkozni a magyar parlamentben. Hasonló frusztrációról árulkodott az az olvasói levél, amelyet a függetlenségi párti Magyarországban közöltek 1916. február 25-én: az egy szóra megálló levelezőt az háborította fel, hogy egy német feliratot talált a Vilmos császár úton (a mai Bajcsy-Zsilinszky út), márpedig az „ilyen német nyelvű megjelölés egy legélénkebb forgalmú utcán legkevésbé járul ahhoz, hogy az idegen vendégben állami önállóságunk tudatát felköltse”. Még a végén azt gondolják, hogy Magyarország is Ausztria! Ez volt tehát a nacionalista levelező nagy problémája. Éppen négy napja kezdődött el a verduni csata.

Felhasznált irodalom:

Német fölírás egy budapesti házon = Magyarország, 1916. február 25.
Romsics Gergely: A Monarchia utolsó jelképbotránya – A debreceni Gotterhalte-affér. = Rubicon, 2005. 9. sz.

Készítette: Csunderlik Péter

Magyarország, 1916. február 25.
Német fölírás egy budapesti házon

A következő panaszos levelet kaptuk:
– Tekintetes szerkesztőség! Becses lapjuk az igazi magyarságért mindig rendíthetetlenül küzdött s küzd – ez okból egy csekélységre hívom fel b. figyelmüket. A Vilmos császár út 6. számú ház a kapu felett félkörben arany betűkkel „Zur goldenen Kugel” van címezve. E német nyelvű ház-megjelölést már régen el kellett volna onnan távolítani, mert, bár szeretem, ha idegen vendégek a fővárosban megértésre találnak, de ilyen német nyelvű megjelölés egy legélénkebb forgalmú utcán legkevésbé járul ahhoz, hogy az idegen vendégben állami önállóságunk tudatát felköltse. Esetleges felszólalásuk az illető ház tulajdonosát talán a cím haladéktalan magyar nyelvű pótlására fogja bírni. Ajánlom a ténynek helyszínen való megszemlélését. Nekem ma séta közben tűnt ez fel. Kiváló tisztelettel egy hű olvasójuk.