1917-re olyan mérvű lett az áruhiány a hátországban, hogy már nem csak az élelmiszerek központi elosztásáról kellett gondoskodnia az államnak – novembertől a cipők és ruhák egy része sem a „szokásos módon” talált gazdára. A magyar kormány 3966/1917. M.e. számú rendeletében határozott a Népruházati Bizottság felállításáról. A bizottság nem pusztán a már létező ruházati cikkek elosztásáról döntött, hatásköre kiterjedt az ez irányú ipari termelés szabályozására, a legyártott szövetek felhasználására, valamint árszabályozási joggal is rendelkezett. A ruházkodás kérdése ekkorra égetően fontos problémává vált – a hadsereg számára sem tudták már biztosítani a megfelelő mennyiségű szövetet az egyenruhákhoz, nem volt elegendő alsónemű, a papírtalpú bakancsok pedig már évek óta visszatérő gondot jelentettek. A hátország lakossága sem járt sokkal jobban – hiába törekedtek a háború eleje óta a magyar divat megteremtésére és egy szolidabb, egyszerűbb viselet kialakítására, ezek a kezdeményezések rendre elhaltak. A középosztály úrinői tavalyi kosztümjeiket hordták – sokan persze ezt is divatként, a „szolidaritás legfőbb jeleként” aposztrofálták.
A munkásság körében azonban szó sem volt tavalyi ruháról – ennek a társadalmi rétegnek értelemszerűen nem volt annyi ruha- és cipőtartaléka, hogy az elegendő lett volna a háborús évekre. Így joggal háborodott fel a Népszava november végén, hogy szép a központi gondoskodás, de meglehetősen későn jött, hiszen már a negyedik háborús tél következik a munkáscsaládok életében, amit, ha a bizottság nem lesz elég hatékony, „rongyokban” fognak kihúzni…

Felhasznált irodalom:
A magyar királyi Minisztérium 3966/1917. M.e. számú rendelete a Népruházati Bizottság felállítása tárgyában = Budapesti Közlöny, 1917. október 24.
A népruházati bizottság elnöki tanácsa = Pesti Hírlap, 1917. november 9.
Ruhát! = Népszava, 1917. november 28.

Készítette: Kaba Eszter

Pesti Hírlap, 1917. november 9.
A népruházati bizottság elnöki tanácsa

A népruházati bizottság elnöki tanácsa Giesswein Sándor országgyűlési képviselő elnöklésével megtartotta alakuló ülését. Az elnök hosszabb beszédben mutatott rá azoknak a feladatoknak nagyságára és szociális fontosságára, amelyek megoldása a bizottságra vár. Az elnöki tanács tagjai letették az ünnepélyes fogadalmat dr. Mály Ferenc miniszteri tanácsos, elnökhelyettes kezébe, aki az ülésen a kereskedelmi minisztériumot képviselte. Dr. Mály Ferenc javaslatára a cipész-szakma részéről László Gyula nyugalmazott miniszteri tanácsost, a textil-szakma részéről pedig Magyar Bertalant választották meg egyhangúlag. Ügyvezető igazgató egyhangú választás alapján dr. Vértes Emil, a fővárosi kereskedelmi egyesület elnöke lett. Az elnöki tanács mindjárt hozzá is fogott a gyakorlati munkához és számos olyan kérdést intézett el, amelyek egyfelől a népruházati bizottság belső adminisztrációjára, másfelől a ruházati szükségletek mielőbbi ellátására vonatkoznak.