A növekvő háborús kiadások nem csak az állami költségvetést sújtották, hanem a fővárosit is. Ebben az esetben ráadásul arra sem volt lehetőség, hogy a város vezetése lényegében korlátlanul szerezzen hiteleket magának – ahogy az állam tette –, így aztán a költségvetésnek újabb bevételekre volt szüksége. Mivel a közönség felé jobban eladhatónak tűnt a luxus megadóztatása, 1916 őszén eljött az idő, hogy adót vessenek ki a pezsgőre is.
Ez azonban nem volt egyszerű feladat. A városban csak egy pezsgőgyár működött, így az üzemek adóztatása éppen a fővárosi ipart hozta volna rosszabb helyzetbe. A külföldi pezsgőkre nem lehetett vámot kivetni a nemzetközi egyezmények miatt. Végül a pénzügyi vezetés arra jutott, hogy a pezsgőt a fogyasztása alkalmával kell megadóztatni, pontosabban ha a mulatótulajdonosok, vendéglősök és szállodások beszerzéseit „súlyos büntetőszankcióhoz kötött” bejelentési kötelezettséghez társítják, ez alapján kivethetik az adót. Ennek mértéke egy 10 koronás palackért nagyjából 1 korona lenne, és a külföldi italt természetesen magasabb teherrel sújtanák.

Felhasznált irodalom:
Értéknövekedési és pezsgőadó = Pesti Napló, 1916. október 19.

Készítette: Egry Gábor