Ha azt halljuk, hogy a tudósok milyen fontos szerepet játszottak a világháborúban, mindenki az addig soha nem látott pusztító fegyvereket, a harci gázt, a tengeralattjárót és más rettenetes csodákat előállító természettudósokra gondol. Azonban nemcsak salétrommal él az ember, hanem minden igével: a nemzetük ügye mellett elköteleződő értelmiségiként a társadalomtudósok is kivették részüket a háborúból. 1914 októberében kilencvenhárom német értelmiségi adta ki a Felhívás a civilizált nemzetekhez (Aufruf an die Kulturwelt) című kiáltványt, amelyben a világ entellektüeljeit kívánták a német Kultur mellé állítani. Hasonló elköteleződésnek lehetünk tanúi az Osztrák–Magyar Monarchiában is, még ha ez a szerepvállalás sokszor nem is világra szóló kiáltványokban, hanem az ifjúságnak tartott előadásokban jelentkezett. Erdély román megtámadása után nem sokkal, 1916 októberében nem más, mint a magyarországi historizmus egyik legjelentősebb történésze, a rabbi fiából professzorrá lett Marczali Henrik, a hazai történészképzés „atyja” tartott előadást Erdély történetéről. Az 1910-es Marczali-botrány idején még „nemzetbomlasztó”, „zsidósága” miatt az újkonzervatív körök részéről az egyetem kebeléből kivetni kívánt Marczali a konzervatív szabadoktatási intézményben, az Erzsébet Népakadémián mesélt az első, még a kora újkorban történt román betörésről. A már korábban is a központi hatalmak „etikai tisztasága” mellett kiálló Marczali a Budapesti Hírlap 1916. október 10-i számában közölt tudósítás szerint azt a tanulságot vonta le az 1599-1600-ban történtekből, hogy a „barbár szomszéddal szemben mindig résen kell lenni és azt bárminő elnyomottnak érzi magát a nemzetnek valamely része, üdvét ne várja külföldi segítségtől”. Nem meglepő, hogy az előadást „nagy tetszéssel” fogadták.
Felhasznált irodalom:
Az első román hódítás Erdélyben = Budapesti Hírlap, 1916. október 10.
Készítette: Csunderlik Péter
Budapesti Hírlap, 1916. október 10.
Az első román hódítás Erdélyben
Az Erzsébet Népakadémia vasárnap este a Trefort-kertben levő Gólyavárban előadást tartott. A napirend egyik pontja Marczali Henrik egyetemi tanár előadása volt Az első román hódítás Erdélyben címmel. Erdély zavart állapota Báthory Zsigmond lemondása és a Rudolf császárral és királlyal kötött szövetségnek fölbontása következtében, azután a szabad székelyek elnyomása és jobbágysorsra süllyesztése lehetővé tették Vitéz Mihály havasalföldi oláh vajdának, hogy az országba betörjön és azt elfoglalja. Még 1599. június 26-án hűséget esküdött Báthory András fejedelemmel, aki őt hadiszerekkel ellátta és csapatokat is küldött neki, hogy azokat a törökök ellen vezesse. Mihály ügyes színleléssel mindvégig biztosságba ringatta Erdélyt, úgyhogy október 30-án átvezethette seregét a nem őrzött bodzai szoroson. Egy héttel később Sellenberg és Nagyszeben közt legyőzte a vitézül harcoló, de győzelmét fölhasználni nem tudó nemesi sereget. A császár nevében jött seregének legértékesebb része magyar volt, a szászok és székelyek hozzáhajoltak. Mihelyt ura lett Erdélynek, az is akart maradni és ott biztos fészket rakni dinasztiájának. Ez a törekvése kezdettől fogva ellentétbe hozta őt Rudolffal, aki azonban nem léphetett föl nyíltan ellene. De a zsarnoksága miatt ellene fegyverkező nemesség Basta császári vezérrel egyesült és őt még 1600 szeptemberében legyőzte, és kiűzte, visszatért ugyan, mint Basta szövetségese, az erdélyiek ellen, de az olasz tábornok őt sátrában megölette. Csak egy évig zsarnokoskodott, de ez az idő elég volt ahhoz, hogy az erdélyi urak meglakoljanak pártoskodásukért, megbízhatatlanságukért és önzésükért. Mihály voltaképp Báthory Zsigmond örökébe lépett, de ennek a birodalomnak középpontja akkor csak Erdély lehetett. Az oláhság gyülekezik ugyan köréje, de ő számba sem veszi. Nemzetiségi iránya éppen nem volt vállalatának, még inkább volt annak vallásos színezettje, mint azt a muszkával való összeköttetése is mutatja. Uralma alatt mit sem alkotott, csak rombolt, és hadai pusztításának rettenetes nyomait még soká sínylette az ország. Föllépésének, történetének tanúsága az, hogy barbár szomszéddal szemben mindig résen kell lenni és azt bárminő elnyomottnak érzi magát a nemzetnek valamely része, üdvét ne várja külföldi segítségtől. Az előadást nagy tetszéssel fogadták.
