Régóta folyik a vita a történészek között, hogy német ügynök volt-e Lenin, illetve a bolsevikok Leninhez legközelebb álló szárnya mennyire volt a németekkel együttműködő csoportosulás. E vitát a korabeli sajtóból nem lehet minden kétséget kizáróan eldönteni, az azonban rendkívül érdekes pillanat volt a világtörténelemben
Miközben Az Est 1918. július 31-én arról írt, hogy az antant hosszú háborúra készül, mert megalakult az egységes élelmezési tanácsa, és a brit The Times szerint a „német tartalékok kimeríthetetlenek”, addig a német oldalról a „hosszú háborúnak” igencsak ellentmondó hírek érkeztek.
Minden úgy kezdődött, mint egy Rejtő Jenő-i kocsmai verekedésben: a másik visszaütött. Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere 1918 áprilisában kínos vitába keveredett a francia miniszterelnökkel, Clemenceau-val,
1918. július 6-án eszer terroristák meggyilkolták a moszkvai német diplomáciai képviseleten gróf Wilhelm von Mirbach követet. Az Est július 10-én arról számolt be, hogy Mirbach utódja a nagyköveti poszton Paul von Hintze admirális lesz. Valójában azonban Hintze nem moszkvai követ lett,
Czernin gróf, a Monarchia külügyminisztere és a francia miniszterelnök, Clemenceau közötti szópárbaj nyomán a francia politikus 1918 tavaszán nyilvánosságra hozta az úgynevezett Sixtus-leveleket. Ezeket IV. Károly magyar király és osztrák császár írta még 1917-ben, s informálisan a francia vezetőknek címezte azokat. E két levél a Monarchia különbéke-törekvéseiről szólt.
„Megindult a nyugati nagy embermészárlás” – ezt a címet adta a Népszava 1918. március 22-én tudósításának, amelyben az előző napi német offenzíváról számolt be. Ez a hadművelet Franciaország területén, de elsősorban brit csapatokat célzott meg.
Idén, 2018 februárjában ünnepli százéves függetlenségét két balti állam, Litvánia és Észtország. Két függetlenségi deklarációra emlékeznek, jóllehet ekkor még egyiknek sem volt érdemi hatása: 1918 februárjában a balti térség mindennapjait Németország és Oroszország erőviszonyai határozták meg.
