1915 őszén már gőzerővel dübörgött a háborús biznisz, amit jól szemléltetnek Az Est híradásai is. Már 1914 augusztusában olvashattunk háborúsdit játszó gyerekekről – a játékgyárak senkit nem hagytak az útszélén (favesszővel a kezében).
1915 késő nyarán–kora őszén többször is foglalkozott Az Est a legmagasabb német katonai kitüntetésekkel. A Nagy Frigyes porosz király által 1740-ben alapított Pour le Merité a Porosz Királyság legmagasabb kitüntetése volt, francia elnevezését a porosz királyi udvarban
Lengyelország sajátos helyzetben találta magát az I. világháború kitörésekor – az addig a 18. század végi, három lépésben megejtett nagy osztozkodásban összetartó német, osztrák és orosz állam közös szerzeménye a három felosztó hadszíntérévé vált.
Bombatölcsérek robbanását, frontkórházak véres valóságát, orosz csizmák lába nyomát vitték el a haditudósítók a hátországi olvasókhoz. Legalábbis azon lapok olvasóihoz, amelyek újságíróit befogadta a Monarchia sajtó-főhadiszállása.
A véres háborúban is megjelenik az emberség, ha csak rövid időre is. A Népszava cikke egy, a holttestek összegyűjtésére és eltemetésére szolgáló, órányi fegyverszünet történetét meséli el. A szociáldemokrata napilap már a világégés előestjén értelmetlennek tartotta a háborút és az azzal járó ellenségkép-gyártást.
1914 augusztusának végén érkeztek magyar területre a háború első szerb és orosz hadifoglyai, akiket az Esztergom melletti Kenyérmezőn kialakított táborban helyeztek el. Számuk gyorsan gyarapodott (év végére elérte a 10.000 főt), és elhelyezésükről az államnak folyamatosan gondoskodnia kellett.
