A médiakonvergencia egy sajátos korai jelenségéről adott hírt Az Est 1915 decemberében, miszerint Párizsban is kísérleteznek az Egyesült Államokban bevált moziregényekkel. A moziregény egy akkor már bevett publikációs formát emelt át a gyerekcipőben járó mozi keretei közé: a (folyóiratokban is publikált) folytatásos regények mozgóképes megfelelője volt. Az Est kiemelte, hogy ez Amerikában mind a mozinak, mind az újságnak bejött, egymásnak toboroztak sikerrel újabb nézőket, illetve olvasókat. Bár számos ilyen korai sorozat alapult egy-egy regényen, a kapcsolat a folytatásos regény és a film között korántsem volt ilyen szoros.
Az Est megemlíti, hogy a műfajjal 1915-ben a franciák is kísérleteztek – két moziregény is indult ekkor Párizsban, a Vámpírok és a L’X Noir. Előbbi, amelynek november 13-i premierjét Párizs-szerte titokzatos plakátkampány vezette be, egy alvilági bandáról és az utánuk nyomozó újságíróról szólt, és tíz része készült el 1916 júniusáig. Az Est cikkében említett Pierre Decourcelle francia író legismertebb regényét, A két tacskó címűt is megfilmesítették – két részben, 1912-ben –, ám ez nem tekinthető klasszikus értelemben vett moziregénynek, szemben az első francia próbálkozással, a Gaumont által 1913-ban bemutatott ötrészes Fantomas-szal. Ráadásul a háborús szövetség ellenére Az Est cikke elfelejtette megemlíteni, hogy az első valódi moziregénynek tekinthető sorozat Németországban készült, és a dán Viggo Larsen rendezte 1910-ben Arsène Lupin Sherlock Holmes ellen címmel. Az évtized legnagyobb sikere azonban a Pauline kalandjai (The Perils of Pauline) című amerikai folytatásos történet volt, amelynek női főszereplője, Pearl Fay White a némafilmkorszak egyik legnagyobb sztárja volt. A filmet a Pathé cég készítette, amely Franciaországból indult, de az 1910-es években már igazi világvállalkozásnak számított.
Ezek a moziregények a kalandfilmekkel és a képregényekkel sok közös vonást mutattak. A tipikus moziregény főszereplője a rendíthetetlen hős volt, akinek egy félelmetes gonosszal kellett farkasszemet néznie, hogy megmenthesse tőle a főhősnőt. A moziregények időszaka a hangosfilm megjelenésével leáldozott, mivel annak költségei már nem térültek meg hétről hétre. Ám ha tetszik, vehetjük úgy, hogy a műfaj a televízióban éledt újjá.

Felhasznált irodalom:
A Matin moziregénye = Az Est, 1915. december 9.

Készítette: Takács Róbert