Budapesti Hírlap

Már Szabolcska Mihálynak is elege van

A világháború kitörését követő kezdeti lelkesedés – amely még a Nyugat egyes íróit is magával ragadta, és amelynek keretében egy antológiányi propagandavers született – 1916-1917-ben fokozatosan alábbhagyott a magyar irodalmi életben, bár néha akadtak újabb átmeneti fellángolások, mint az 1916. augusztusi erdélyi román betörés idején. A háború második felében máig idézett pacifista versek sora keletkezett, talán Babits Mihály 1916-os Húsvét előtt című kifakadása a legtöbbször szavalt ezek közül, melyben a költő elemi erővel fogalmazta meg, „hogy elég! hogy elég! elég volt! / hogy béke! béke! / béke! béke már! / Legyen vége már!”. De a Karinthy Frigyes Így írtok ti című paródiakötete nyomán halhatatlanná váló, verselő református lelkész, Szabolcska Mihály is pacifista művel jelentkezett. Szabolcska is azok közé tartozott, akik 1914-ben üdvözölték a háború kitörését: Tisza István konzervatív-liberális folyóiratában, a Magyar Figyelőben publikálta a maga háborúpárti versét. A Budapesti Hírlap 1917. szeptember 2-án azonban Elég volt már… címmel tette közzé a hadakozás abbahagyására felszólító „egyszerű, tiszta nótáját”, amellyel nem cáfolt rá Karinthyra. Ha a verset olvassuk, kitűnik, valóban „nem hivalgó, cifra páva” volt Szabolcska szíve, mert tényleg „egyszerűség lakott benne, mosolyogva, szeliden”.

Felhasznált irodalom:
Szabolcska Mihály: Elég volt már… = Budapesti Hírlap, 1917. szeptember 2.

Készítette: Csunderlik Péter

Budapesti Hírlap, 1917. szeptember 2.
Szabolcska Mihály: Elég volt már…

 Elég volt már a háborúból,
Pihenjetek már emberek.
A hosszú ember-gyilkolásban
Kifáradt már a kezetek.
S orcátokon – mely elvadult, –
Az Istenkép rég megfakult!

Elég volt már a háborúból…
Több már a béna, mint az ép,
Az özvegyasszony, mint a férjes.
S az árvák számát tudj’ az ég!
Ki az, akinek még kevés:
A gyász, a könny, a szenvedés?

Elég volt már a háborúból,
Kinek van lelke húzni még?
Annak nevére hordja átkát
Száz eljövendő nemzedék.
Nyugtot ne adjon hely neki,
Magából ég, föld vesse ki!

Elég volt már a háborúból…
– Nem látod-e Isten kezét?
Magát az Úr rég megmutatta
A harcmezőkön szerteszét. –
Ez isteni ítéletet:
Vak légy, hova fellebbezel?

Elég volt már a háborúból…
– Ki ellen annyit vétkezénk:
Hadd szálljon vissza szánalommal
A száműzött Krisztus közénk:
S legyen Úr e világ felett
Az egy, örök, szent szeretet!