A háborús szövetség kulturális közeledést is eredményezett – ami a Monarchia fennállásának közel 50 éve alatt nem jutott el a megvalósítás közelébe, arról a háború második évében döntés született: az osztrák tantervbe bekerült a magyar nyelv oktatása.Természetesen nem kötelező, csupán választható tantárgyként, a kötelező tantárgyakon felül. A kezdeményezés pozitív visszhangra talált, az osztrák főváros középiskolásai közül mintegy 1800-an jelentkeztek nyelvórára, de csak száz diák jelentkezését tudták elfogadni. Az ugyanis menet közben derült ki, hogy az egész császárvárosban mindössze három olyan tanár él, aki elég jól beszél magyarul ahhoz, hogy a nyelvet is taníthassa. Méghozzá nem a korban megszokott nyelvtan-centrikus, hanem a mindennapi beszédhelyzeteket előtérbe helyező, gyakorlatias szemlélettel. Ráadásul a három kiválasztott egyike sem volt magyartanár, de nyelvtanár – konkrétan latin-görög tanár – is csak egyetlen egy akadt köztük. A másik két bécsi pedagógus történelmet, illetve hittant oktatott. Hármójuk közül kettő – a Budapesten nevelkedett Imendorffer Benő, illetve a sárospataki születésű Horatschek Károly – biztosan Magyarországról származott, de feltehetően Löwenstein Rudolfnak is volt kötődése a Monarchia másik feléhez. Sőt, a cikk által említett tanfelügyelő, Vrba Károly, aki sokat tett az ötlet megvalósításáért, szintén Magyarországról, pontosabban szólva egy erdélyi szász településről származott.
Mindez természetesen nem számolta fel a Monarchián belüli nyelvi egyenlőtlenséget, hiszen a magyarországi gimnáziumokban a német nyelvet általánosan oktatták, és egy érettségizett emberről feltételezhették, hogy beszél németül és ért latinul, valamint görögül. Persze nem ez volt a legérzékenyebb sérelme a kiegyezés kritikusainak, hanem például a közös hadsereg német vezényleti nyelve. Ugyanakkor ebben az időben nemcsak Ausztriában, hanem Németországban is – igaz, csak kósza ötletként – felmerült, hogy tanítani kéne a magyar nyelvet, de az az elképzelés nem lépett a megvalósítás fázisába. Ám a lapok természetesen felkapták a hírt, noha csak egy bajor tartományi képviselő tett ilyen jellegű kijelentést.

Felhasznált irodalom:
Dr. Lázár Jenő: Ezernyolcszáz bécsi diák jelentkezett a magyar nyelv tanulására = Az Est, 1915. december 9.
Német író a magyar nyelv oktatásáról = Az Est, 1915. október 8.

Készítette: Takács Róbert