A háborús hírek közepette nem is tűnt fel egy szenzációs művészettörténeti felfedezés, amelyet ráadásul a háborús körülmények között bizonyítani sem lehetett. A Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe egy bronz lovas szobor került, amely a múzeum szakembere, Meller Simon szerint Leonardo da Vinci egyetlen ilyen alkotása volt.
A szobrocskát, amely egy ágaskodó lovon ülő alakot formáz, Ferenczy István (1792–1856) szobrász hozta Magyarországra. Ferenczy 1818 és 1824 között Rómában élt, a kor egyik legnevesebb szobrászánál, az izlandi-dán Thorvaldsennél tanult. Ekkor vásárolhatta ezt a szobrot is, hiszen a családi emlékezet szerint rendkívül takarékosan élt, hogy minden pénzét műalkotások vásárlására fordíthassa. Az általa antik szobornak tekintett lovast – egy ládányi másik alkotással együtt – a magyar államnak ajánlotta fel megvételre 1846-ban, tulajdonképpen életjáradék fejében. Mivel az állam nem kapkodott utána, végül elkeseredésében úgy rendelkezett, hogy a szobrokat tartalmazó ládát 50 évig ne bontsák fel.
Ugyanakkor a gyermektelen művész már 1834-ben kelt végrendeletében – amelyet olyan nevek szignáltak, mint Vörösmarty Mihály, Fáy András, Bajza József, Toldy Ferenc, Bugát Pál – minden vagyonát, közte a szobrokat is, testvérére hagyta. Az örökösök végül 1913-ban nyitották fel a ládát, mivel a szobrász harmadik testvérének 95 évet megélt unokája körömszakadtáig ragaszkodott ahhoz, hogy a ládát ne háborgassák. A ládában csak a lovat találták meg, a lovast – két másik szoborral együtt – Ferenczy István még a forradalom és szabadságharc idején rimaszombati műtermében falazta be. Az örökösök ezt megtalálták és összeillesztették a két részt. Lett volna számos külföldi ajánlat is, de a család végül a magyar államnak adta el a műkincseket Ferenczy korábbi törekvésének szellemében. A megállapodás 1914 márciusában, pár hónappal a háború kitörése előtt született meg. A magyar állam hat évre elnyújtva, részletekben 215 ezer koronát ajánlott, amivel végül a háborús és háború utáni infláció miatt az örökösök igencsak rosszul jártak.
A lovas szobor a Szépművészeti Múzeumba került, ahol Meller Simon már 1915-ben megfogalmazta sejtését, amit 1916-ban publikált is: a szobor készítője a reneszánsz zseni, Leonardo da Vinci. Ám Meller nem tudta bizonyítani állítását. Bő fél évszázaddal később G. Aggházy Mária művészettörténész viszont úgy gondolta, neki minden kétséget kizáróan sikerült. 1969-ben ugyanis Budapesten rendezték a XXII. Nemzetközi Művészettörténész Kongresszust, és a magyar fél elérte, hogy az időközben feltűnt, Leonardónak tulajdonított három szoborból – egy New York-i, egy írországi és egy londoni – kettőt ki is állítsanak ezen alkalomból. Mellerrel ellentétben Aggházynak módja volt külföldi, olaszországi, franciaországi és angliai irattárak anyagait tanulmányozni, köztük a legfontosabbat, a brit királyi család windsori gyűjteményét Leonardo rajzaiból és vázlataiból, így ő teljes mértékben bizonyítottnak tekintette a szobor eredetét. Úgy vélte, a szobor I. Ferenc francia királyt ábrázolja, aki – miután 1515–1516-ban meghódította Lombardiát – rávette a Milánóban élő Leonardót, hogy költözzön Franciaországba. A reneszánsz polihisztor 1517-től 1519-ben bekövetkezett váratlan haláláig a Loire völgyében, Amboise városa mellett élt. Aggházy szerint így a szobor I. Ferencet ábrázolja lovagi játék közben. Igaz, maga az ágaskodó ló Leonardo korábbi tanulmányaiban is szerepelt, mivel az 1480-as években, Milánóban Ludovico Sforza nagyméretű bronz lovas szobrán dolgozott, amely soha nem készült el.
Azonban a szobor eredetét ma sem tekinthetjük százszázalékosan bizonyítottnak, és tekintve, hogy más Leonardo-plasztikák nem maradtak fenn, az azonosítás az azóta rengeteget fejlődött technikai apparátus ellenére sem ígér minden kétséget kizáró eredményt. Legutóbb 2009-ben a washingtoni National Gallery of Art szerepeltette együtt a Leonardónak tulajdonított lovas szobrokat. A kiállítás előtt a legkorszerűbb módszerekkel – fluoreszenciás röntgenanalízis, háromdimenziós lézerszkennelés – vizsgálták meg. Így is csak annyit tudtak megállapítani, hogy a szobor összetétele alapján származhat a reneszánsz korból, ahogy az öntési technika is ismert volt a 15–16. század fordulójának Itáliájában. Ám félő, hogy Meller Simon 1915-ös sejtése teljes bizonyossággal sosem lesz igazolható.
Felhasznált irodalom:
A Szépművészeti Múzeumban felfedezték Leonardo da Vinci egyik szobrát = Az Est, 1915. november 25.
Ruffy Péter: Hogyan vált magyar tulajdonná a világ egyetlen Leonardo-szobra = Magyar Nemzet 1974. március 17.
Szőcs Miriam: Megméretve, avagy: lehet-e a lovas Leonardo alkotása? – A Szépművészeti Múzeum kisbronza Washingtonban = Artmagazin, 2009/4. 74–79.
Készítette: Takács Róbert