1915 nyarán Budapestre látogatott a trónörökös pár. Sűrű programjukba beiktatták a Monarchia egyik legnagyobb, ideiglenes hadikórházának megtekintését, igaz, az Üllői út mentén kiépült – majd az egész világháború alatt egyre terjeszkedő – barakk-kórházba csak Zita hercegnő jutott el. A fabarakkok jó része ekkor már állt, benne a Monarchia minden nemzetisége megtalálható volt. A sajtótudósítás kiemelte, hogy a hercegnő a magyar sebesültekhez és betegekhez magyarul szólt, a szlávokhoz tolmáccsal, ugyanakkor az orosz hadifogoly katonákkal – mert barakkok egy része már ekkor hadifogoly-kórházként üzemelt – nem akart beszélni.
Hogyan nőtt ki pár hónap alatt a semmiből ez a hatalmas kórházkomplexum? A kulcs az, hogy valóban a semmiből létesült az akkori Budapest határvidékén, amit a mai Határ út elnevezés is megörökít. A 20. század elején Ferencváros e külső része valóban szinte teljesen kihasználatlan területnek számított, míg a kerület középső részein még növénytermesztés is folyt; a főváros határának túloldalán, Kispesten pedig 1908-ban indult meg a Wekerle-telep építése, amely az állam első nagy lakásépítési projektje volt, munkások és tisztviselők otthonhoz juttatását célozva.
A 19. században még Lóversenydűlőnek nevezték a későbbi barakk-kórház városszéli földjét, de még a századfordulón is – jobb híján – régi-Lóversenydűlő állt a Budapesti Czim- és Lakásjegyzékben. Az elnevezés onnan eredt, hogy az 1830-as években ezen a tájon rendezték meg az első lóversenyeket, amelyeket az Angliából hazatérő gróf Széchenyi István szorgalmazott. A 19. század második felében az Üllői út mentén sertéseket lehetett látni – a térkép szerint egy kisebb és egy nagyobb „Sertés-tó” volt itt, a kőbányai oldalon sertéstrágya-teleppel. Más részeket legelőnek használtak, egy szegleten a fővárosi csatornák hordalékát gyűjtötték, de működött itt egy homokbánya is. A század végétől a területet katonai gyakorlótérként és lőtérként hasznosították.
A terület ugyanakkor könnyen megközelíthető volt már a nagy háború előtt is, hiszen az Üllői úton már 1869-ben megindult a vasúti közlekedés, igaz, az első lóvasút csak a Nagyvárad térig járt. 1887-től azonban a Budapest-Szentlőrinci Helyiérdekű Vasút Társaság gőzvonatai is jártak, amit elsősorban a szentlőrinci téglagyár és a város összekapcsolása motivált. 1906-tól pedig már villamosvasút, a külső szakaszon máig működő 50-es járat kötötte össze Budapest belvárosát egyik fontos elővárosával.
A külső-ferencvárosi rész mégis olyannyira kihasználatlan volt, hogy 1909 októberében ezt jelölték ki az első magyarországi motoros repülés helyszínéül. A tett végrehajtója nem kisebb név volt, mint Louis Blériot, akinek a nevét pár hónappal korábban, 1909 júliusában egész Európa megtanulhatta, mivel Blériot XI típusú gépével elsőként szelte át a La Manche-csatornát. A francia pilótát állítólag 40 000 koronával sikerült Budapestre csábítani, hogy kétszázezer fős tömeg előtt felröppenjen a katonai gyakorlótér talajáról. A látványt a gazdag arisztokraták és nagypolgárok a százkoronás páholyból élvezhették, de az egykoronás állóhelyre a szegényebbek is eljutottak. Öt év múlva Blériot már a SPAD repülőgépgyár elnöke volt, ahol a központi hatalmak ellen felszálló repülőgépeket állítottak elő. Ez azonban nem változtatott azon az érdemén, hogy ő volt az első, aki repülőgéppel szállt fel Magyarországon. Ennek emlékére 2015 októberében Blériot szobrot is kapott e városrészben, azaz a mai József Attila-lakótelepen.
Miért lett szükség arra, hogy kórházat építsenek az üres területre? A nagy háború sorozatban „gyártotta” a sebesülteket, és a szörnyű lövészárok-körülmények közt harcolók között a vírusok és baktériumok is arattak. Így a hátországban rengeteg kórházi ágyra volt szükség, amelyet meglévő épületekből – például iskolákból – nem tudtak biztosítani. Ezért határozott úgy a főváros, hogy a régi Lóversenytér-dűlőn katonai kórházat létesít. Lengyel Menyhértnek Az Estben megjelent, 1915 őszi riportja szerint a mezőn pár hét alatt egy deszkaváros kelt életre, ahol nemcsak kórházi fabarakkokat emeltek (több mint százat), de laboratórium, fürdő, patika, posta, a kórházhoz tartozó műhelyek és templom is létesült. (Ez utóbbi nem azonos a ma az Üllői út és Ecseri út sarkán álló Szent Kereszt templommal, azt csak 1930-ban adták át.) A kórház parancsnoka a járványos betegségek egyik legjelentősebb magyarországi szakértője, a Teheránból nem sokkal korábban hazatért Feistmantel Károly volt. 1915 őszén a kórház legnagyobb épületét tüdőbetegek töltötték meg: a TBC korábban is népbetegség volt, így nem csoda, hogy ez volt az a járvány, amelynek terjedését a legkevésbé sikerült kontroll alatt tartani a lövészárkokban. Már Lengyel 1915-ös riportja Mária Valéria barakk-kórházat említ, noha hivatalosan csak a következő évben nevezték el Ferenc József és Erzsébet negyedik, legfiatalabb gyermekéről, aki több jótékonysági akciót szervezett a háborúban megsérültek és megbetegedettek javára. 1916-ban már téglaépületeket is építettek, de még 1918-ban is húztak fel újabb barakkokat. A háború második felére a kórháztelep vesztett jelentőségéből: a fabarakkok immár teljesen hadifogoly-kórházként működtek, a téglaépületeket pedig elosztókórháznak rendezték be.
Az I. világháború utáni szükséghelyzetekben a kormányoknak aztán „kapóra jöttek” a nagy háború alatt emelt épületek, amelyeket szükséglakásokká alakítottak át. A Károlyi-kormány a hazatérő, otthontalan katonáknak és a megszállt területekről menekült kistisztviselőknek szánta, a Tanácsköztársaság szegény munkáscsaládok lakáskörülményeit kívánta javítani, majd az ellenforradalmi időszakban az elvesztett országrészekből menekülőknek kínáltak itt lakhatást. Az így kialakuló háromarcú Mária Valéria-telepet hamarosan a főváros hírhedt nyomortanyái között emlegették, az igazán szörnyű körülményeket a középső, fabarakkos részén lehetett tapasztalni. A kezdetben ideiglenesnek szánt telep túlélte a II. világháborút, sőt, az azt követő évtizedet is. Végül csak a Kádár-korszakban dózerolták le, hogy helyén 1957-ben megkezdődjön a József Attila-lakótelep építése.
Felhasznált irodalom:
A trónörököspár látogatásai = Az Est, 1915. augusztus 11.
Lengyel Menyhért: A láthatatlan ellenség = Az Est, 1915. október 14.
Mária Valéria telep
Vázlat az Üllői út melletti legelőrész katonai gyakorlatra átengedett területről [Budapest térképeinek katalógusa 3955a] Budapest Főváros Levéltára
Blériot Budapesten. Emlékezzünk az első repülésre!
Az 50-es villamos története
Készítette: Takács Róbert
