Pesti Hírlap, 1914
Pesti Hírlap, 1914

Kitüntette IV. Károly a szarajevói hercegérseket, de az érdemi problémák megoldatlanok maradtak

Címkék
horvát, politika

A Pesti Hírlap 1918. június 9-én rövid hírben számolt be arról, hogy IV. Károly magyar király első osztályú Vaskorona Renddel tüntette ki Josip Stadler szarajevói hercegérseket. A kitüntetést az aranymiséjére készülő Stadlernek nem a király, hanem helytartója adta át, Burián István külügyminiszter üdvözlő levelével. Mindez üres gesztus volt csupán. A pappá szentelésének 50. évfordulóját ünneplő Stadler annál fontosabb személyiség volt, minthogy egy puszta kitüntetéssel méltányolják érdemeit. Stadler nevében ugyanis fontos ügyet vetettek fel az uralkodónak 1917 októberében, amire a király nem adott érdemi választ: a boszniai horvátok IV. Károlyt kérték fel, hogy koronáztassa meg magát a horvát koronával, és egyesítse a Monarchián belüli önálló entitásként a délszláv népcsoportokat. A király azonban nem tette meg ezt a lépést, hiszen így kiéleződött volna a viszony a Monarchia keleti és nyugati fele között. Ha a horvátoknak „külön koronával megkoronázott” uralkodójuk lett volna, akkor az 1867-es kiegyezés értelmében a magyar korona alá tartozó Horvátország státusza változott volna meg. A délszláv egységtörekvéseket a Monarchia fennállásának végéig nem tudta kezelni sem az uralkodó, sem a magyar kormány, sem pedig az osztrák kabinet. A Monarchia két felének vezetői végül közös kormányértekezletet tartottak 1918. május 30-án, amelyen „a közös minisztereken és a két miniszterelnökön kívül a horvát bán és Bosznia-Hercegovina tartományi főnöke is megjelent. Valamennyien egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a délszláv mozgalommal szemben puszta erőszakkal nem lehet célt érni, és feltétlenül valamilyen konstruktív lépést kell tenni.” Végül azonban a tanácskozás az osztrák-magyar érdekellentétek miatt semmilyen érdemi döntést nem hozott. A magyarok ezen az értekezleten is hangsúlyozták: ellenzik a Monarchia trialista átalakítását, azaz nem tudták volna egy horvát vezetésű harmadik államrész kialakítását elképzelni. Wekerle Sándor magyar miniszterelnök mindössze azzal az ötlettel állt elő, hogy Dalmáciát (ami ekkor Ausztria része volt) csatolják Horvátországhoz, de Horvátország Magyarországgal fenntartott alkotmányos viszonyán semmit sem módosított volna. Sőt, „ellensúlyként” Bosznia-Hercegovinát még Magyarországhoz is csatolta volna. Seidler osztrák miniszterelnök értelmesebb megoldást vázolt, de persze Ausztria érdekeit védve: trializmust akart a Monarchián belül, azaz délszláv egységet Bosznia-Hercegovinából, Horvátországból és Dalmáciából – de a szlovének lakta részek Bécs uralma alatt maradtak volna. Egyik elképzelés sem valósult meg, viszont az 1843-ban született Stadler még éppen megérhette a Monarchia összeomlását: 1918. december 8-án hunyt el Bosznia-Hercegovina első katolikus érseke.

Felhasznált irodalom:
A szarajevói érsek aranymiséje = Pesti Hírlap 1918. június 9.
Galántai József: Magyarország az első világháborúban. 1914–1918. Budapest, 1974.
Szegő Iván Miklós: Mementó 1917: Így nem lett perszonálunió Romániával
Szegő Iván Miklós: A nagy pécsi zendülés és Washington politika Monarchia ellen fordulása

Készítette: Szegő Iván Miklós

Pesti Hírlap 1918. június 9.
A szarajevói érsek aranymiséje

Dr. Stadler hercegérsek – mint Szarajevóból jelentik – vasárnap tartja aranymiséjét. A király az ünnepeltet az első osztályú vaskoronarenddel tüntette ki, melyet a tartományi főnök gróf Burián külügyminiszter üdvözlő levelével együtt adott át.