A központi hatalmak és Románia között az előzetes különbékét már 1918 márciusában megkötötték, de a végleges (aztán mégis átmenetinek bizonyuló) békére még májusig várni kellett. Nem voltak azonban türelmesek azok a hadifoglyok, akiket Brassóban dolgoztattak az Osztrák-Magyar Monarchia hatóságai. Egyszerűen megszöktek a gázgyárból, a hirtelen kieső munkaerőt pedig nem tudták elég gyorsan pótolni az üzemben, így a gázlámpák az egész városban kialudtak. A helyzetet súlyosbította, hogy a városnak nem volt villanyüzeme – „az emberek vakon tapogatóztak”.   „Kialudtak a gázlámpák az összes utcákon, éjjeli üzemekben, irodákban, kórházakban és nyilvános helyeken anélkül, hogy bárki is okát tudta volna adni a világítás megszűnésének. Reggel azután kiderült, hogy a román hadifoglyok, akik a gázgyárban dolgoztak, valamennyien megszöktek és egész éjjelre világítás nélkül hagyták a várost.”

Felhasznált irodalom:
Megszöktek a brassói gázgyár hadifogoly munkásai = Az Est, 1918. április 24.

Készítette: Szegő Iván Miklós

Az Est, 1918. április 24.
Megszöktek a brassói gázgyár hadifogoly munkásai

Brassói tudósítónk írja: Hétfőn éjjel 10 órakor, a 12 órai záróra első éjszakáján váratlanul vak sötétség borult Brassóra, amelynek nincsen villanyüzeme. Kialudtak a gázlámpák az összes utcákon, éjjeli üzemekben, irodákban, kórházakban és nyilvános helyeken anélkül, hogy bárki is okát tudta volna adni a világítás megszűnésének. Reggel azután kiderült, hogy a román hadifoglyok, akik a gázgyárban dolgoztak, valamennyien megszöktek és egész éjjelre világítás nélkül hagyták a várost. Mikor a szökés kiderült, már lehetetlen volt új munkaerőkről gondoskodni, és a gázgyár igazgatóságának erre az éjszakára le kellett mondania arról, hogy a bajon segítsen.