A mai Magyarországon „félhivatalossá” tett értelmezés szerint 1917. november 7-én nem forradalom, hanem puccs zajlott le Oroszországban, amelyet Lenin a németek ügynökeként hajtott végre, aki teljesen a német hadicélok érdekében, mintegy saját hazája ellen ügyködött, vírusként fertőzve Oroszországot. Ez az elképzelés persze nagyon leegyszerűsítő, és mindenekelőtt torzító, hiszen hiába tömnek ki valakit összesen 82 millió aranymárkával, nagyon nehezen elképzelhető, hogy népi támogatás nélkül Lenin át tudta volna-e venni és meg tudta volna-e tartani a hatalmat. Hiszen a németek nemcsak Lenint küldték titkosszolgálati akció keretében Oroszországba, hanem a szociáldemokrata Martovot is, akinek a mensevikek balszárnyának vezetőjeként szintén Oroszország háborúból való kilépését kellett volna elérnie – csak éppen a „Martov-akció” totális kudarcnak bizonyult a másikhoz képest. Vagyis bár valóban csak egy utólagos konstruált mítosz a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom” (az 1927-ben bemutatott Ejzenstein-film, az Október forgatásán többen sérültek meg, mint az egykori események idején), azonban a német pénzen Németország érdekében ügyködő és a hatalmat titkosszolgálati akció keretében átvevő Lenin képe legalább ennyire konstrukció, csak éppen az ellenkultusz jegyében született. Krausz Tamás plauzibilis magyarázatot ad Lenin és a bolsevikok sikerére: „A bolsevikok voltak azok, akik a leginkább kifejezték a tömegek akaratát 1917-ben: háborúból való kilépés, azonnali béke, a föld nacionalizálása és szétosztása a parasztok között, a bankok és a nagytőke kisöprése, társadalmi ellenőrzése. Ezek a követelések, amelyek a párizsi kommünre mennek vissza, nem is kaphattak más vezetést, mint a bolsevikok, mert mindenki más ellenezte ezeket, kezdetben még a bolsevikok egy része is.” Érdekes módon ezt 1917-ben – a kevés információ ellenére is – még tisztán látta a magyarországi „jobboldali” (konzervatív-liberális) értelmiség. A Budapesti Hírlapban 1917. november 10-én közölt cikkben nem puccsként, hanem forradalomként írtak a bolsevikok hatalomátvételéről (hozzátéve, hogy a cikkben nem Lenint, hanem a nép akarata ellenére a háborút folytató Kerenszkijt írták le brit pénzen megvásárolt „antant-ügynökként”). „Kerenszkijnek és az ideiglenes kormánynak meg kellett buknia, mert meghamisították a cárbuktató forradalom szellemét, mert nem adtak békét a halálra fáradt, apatikussá csüggedt orosz hadseregnek, és nem adtak földet a földre éhes orosz népnek, holott azért jöttek, vívtak, szálltak szembe a cárizmussal, hogy ezt a két ígéretet valóra váltsák, ezt a két javat, a békét s a földet megadják. Mi buktatta meg Kerenszkijt és társait? Az, hogy letértek a fejlődés útjáról, hogy megállást akartak parancsolni az eseményeknek, hogv a fölforgatott, visszájára vallott új orosz világrendben a régi háborús politikát akarták folytatni. Megvásárolta őket Sir George Buchanan, a pétervári brit nagykövet. Kerenszkijt és társait megvásárolhatta, de az orosz népet nem. És ez a nép teljesen a revolúció hatalmába került.” A cikkben természetesen nagy reményeket fűztek ahhoz, hogy az immáron Lenin és Trockij vezette Oroszország valóban békét kér és kap Németországtól, és kilép a háborúból.
Felhasznált irodalom:
Az első világháború. A XX. század őskatasztrófája. Szerk.: Stephan Burgdorff – Klaus Wiegerle. Budapest, 2008.
Az orosz polgárháború – Kerenszkijt elfogták – A bolsevikiek a békéért = Budapesti Hírlap, 1917. november 10.
Krausz Tamás: A hatalmi elit ma is retteg a forradalom örökségétől = Népszava Online, 2017. november 4.
Szegő Iván Miklós: Német ügynök volt-e Lenin? = HVG.hu, 2010. december 9.
Készítette: Csunderlik Péter
Budapesti Hírlap, 1917. november 10.
Az orosz polgárháború – Kerenszkijt elfogták – A bolsevikiek a békéért
Az orosz zűrzavarból kezd kibontakozni az új rend: a békére vágyók és az igaz forradalmiak uralma. Kerenszkijnek és az ideiglenes kormánynak meg kellett buknia, mert meghamisították a cárbuktató forradalom szellemét, mert nem adtak békét a halálra fáradt, apatikussá csüggedt orosz hadseregnek, és nem adtak földet a földre éhes orosz népnek, holott azért jöttek, vívtak, szálltak szembe a cárizmussal, hogy ezt a két ígéretet valóra váltsák, ezt a két javat, a békét s a földet megadják.
Mi buktatta meg Kerenszkijt és társait? Az, hogy letértek a fejlődés útjáról, hogy megállást akartak parancsolni az eseményeknek, hogy a fölforgatott, visszájára vallott új orosz világrendben a régi háborús politikát akarták folytatni. Megvásárolta őket Sir George Buchanan, a pétervári brit nagykövet. Kerenszkijt és társait megvásárolhatta, de az orosz népet nem. És ez a nép teljesen a revolúció hatalmába került. Ennek ma nincs más illetékes képviselője, csak a szélső szocialisták, a maximalisták, a bolsevikiek, akik annyi keserves küzdés után döntő többségre jutottak a szovjetben, a katonák és munkások tanácsában és az előkészítő parlamentben. És nem érték be az elméleti, a parlamentáris többségeszme diadalával, hanem magukhoz ragadták a hatalmat, börtönbe vetették az ingadozás, alkudozás, kompromittálás bűnében fogant kormány tagjait, és most ismert és félre nem érthető programjuk erejével ragadják magukkal az orosz népet.
Az orosz népben pedig benn foglaltatik az orosz hadsereg is, mert az épp úgy néphadsereg, mint a miénk. Ennek a hadseregnek tehát szintén gyors békekötés, teljes földosztás, a tőke államosítása és az idegen befolyás rabszolgáinak a hatalom polcáról letaszítása a legsürgősebb föladata. A miniszterek már lakat alatt vannak. Kerenszkij, akinek sorsáról még tegnap nem tudtunk, szintén fogoly. A forradalom győzött. A dolgok megindultak a rohamos fejlődés útján. Most már csak egy körülmény állíthatja meg a fejlődést: az ellenforradalom. Lehet, hogy az angolok még most is eléggé erősek lesznek megszervezni egy ilyen mozgalmat. De ez a középhatalmakra nézve nem jelent veszedelmet; az ellenforradalom a szerencsétlen ország belseje ellen irányítja fegyvereit, annak az erejét gyengíti még végzetesebben, annak az ellenálló képességéből öli ki az utolsó élő szikrát. Kerenszkij Oroszországa még megkísérelhette a haldokló erők galvanizálását. Lenin és Trockij Oroszországa már csak a béke kérésében lehet erős, a háború folytatására sem hajlama, sem tehetsége nincsen.
