Olaszország 1915. májusi hadba lépése az antant hatalmak oldalán – történt mindez mindenekelőtt az Osztrák–Magyar Monarchia elleni területi követelései miatt – akkora sokkot jelentett a központi hatalmak lakossága sorában, hogy az első felindulást követően szükségszerűen jelentek meg az „árulást” értelmező összeesküvés-elméletek. Szinte szociálpszichológiai alapvetésnek tekinthető, hogy válsághelyzetben minden közösségben megindul a bűnbakkeresés, amely bűnbakokat szinte kivétel nélkül a „másokban”, az „idegenekben”, a „tőlünk különbözőekben” találjuk meg – ezért úgymond ideális bűnbakok időtől és tértől függetlenül a kisebbségek vagy az olyan, nehezen átlátható működéssel bíró exkluzív szerveződések, mint amilyen a szabadkőműves mozgalom.
(Hazánkban különösen jól kutatható a szabadkőműves páholyok egykori tevékenysége, köszönhetően annak, hogy az 1950-es betiltását követően a szabadkőműves szervezetek irattári anyagát – köztük a páholyülések jegyzőkönyveit, az „építészeti rajzokat” – a Magyar Országos Levéltárban helyezték el.)
Nincs itt hely összefoglalni a magát elmélkedő, emberbarát és haladó mozgalomként jelölő szabadkőműves mozgalom történetét, melynek modern kori története 1717-ben az Angol Nagypáholy (Grand Lodge of England) alakításával kezdődött. Most csak annyit, hogy azért sem lehet szabadkőműves világ-összeesküvésről beszélni (amely elképzelés a jezsuita világ-összeesküvés képzetének helyébe lépett a francia forradalom idején), mivel az operatív kőművesség eszköztárát – körző, vakolókanál, szögmérő stb. – szimbolikusan átértelmező spekulatív szabadkőművesség legkevesebb két nagy, egymással élesen szemben álló irányzatra bontható. Míg az angol irányzat konzervatív, elutasítja a politizálást és kötelezővé teszi a vallásosságot, vagyis a hitet Istenben, a Világegyetem Nagy Építőmesterében, addig a francia (vagy más néven latin) irányzat radikális, a 19. század végétől élesen egyházellenes és nem veti el a politizálást.
Az olasz szabadkőművesség a francia irányzathoz kapcsolódott – nem véletlenül voltak legnevezetesebb alakjai olyan szabadságharcosok, mint Mazzini és Garibaldi, továbbá a hazatérése után az első magyar nyelvű, működő szabadkőműves páholyt megalapító Türr –, és a francia kapcsolatok, valamint az egyházellenesség miatt vádolták meg az olasz szabadkőműveseket, hogy valójában ők fordították át antantbaráttá az olasz politikai és közhangulatot. Dr. Somogyi István az 1929-es A szabadkőmívesség igazi arcában hosszan értekezett arról, hogy miként „áskálódtak” az olasz szabadkőművesek az 1882-ben létrejött hármas szövetség ellen. Osztrákellenességüket antikatolicizmussal magyarázta, miszerint az olasz szabadkőművesek – a francia testvérek támogatásával – el akarták pusztítani Európa legkatolikusabb uralkodóházát, a Habsburgokat, és ezért volt a „gyűlölet”. Ez az interpretáció már egykorúan, az első világháború alatt megjelent, a Magyarország ugyanis 1915. május 27-én holland hírügynökség forrására hivatkozva jelentette, hogy az olasz szabadkőművesek „irtó hadjáratot hirdettek Ausztria ellen, azért, mert ott a szabadkőműves páholyok alakítása tilos”. (A Habsburg Birodalomban a Martinovics-féle összeesküvés után ugyanis betiltották a mozgalmat, a birodalmon belül Magyarországon a kiegyezés után újra engedélyezték.) Pedig sem akkor, sem azóta nem kellett volna igénybe venni a katolicizmus szándékos elpusztítási szándékairól értekező összeesküvés-elméleteket az olasz átállás magyarázatához, hiszen jóval egyszerűbb és kézzelfoghatóbb indok volt, hogy Olaszországnak az Osztrák–Magyar Monarchiával szemben volt területi követelése.
Felhasznált irodalom:
A szabadkőművesek szerepe = Magyarország, 1915. május 27.
L. Nagy Zsuzsa: Szabadkőművesség a XX. században. Budapest, 1977.
Pók Attila: A haladás hitele. Progresszió, bűnbakok, összeesküvők. Budapest, 2010.
Dr. Somogyi István: A szabadkőmívesség igazi arca. Budapest, 1929.
Készítette: Csunderlik Péter
Magyarország, 1915. május 27.
A szabadkőművesek szerepe
Amsterdam, május 26. (Saját tudósítónktól.) A Tijd jelenti Rómából: A háború előidézésében jelentős szerepük volt a szabadkőműveseknek, akik irtó hadjáratot hirdettek Ausztria ellen, azért, mert ott a szabadkőműves páholyok alakítása tilos. (A bécsi szabadkőművesek Pozsonyban jönnek össze. Szerk.) Az olasz szabadkőművesek nagymestere az utóbbi időben gyakran értekezett a francia nagypáholy vezető férfiaival és ezeken a megbeszéléséken angol szabadkőművesek is részt vettek. Amikor Párizsban a latin civilizáció nevében tüntettek és Guglielmo Ferrero a latinok egyesülését hirdette, a szabadkőműveseknél már kötelező megállapodások történtek és ennek folyománya volt az olaszországi háborús tüntetések megkezdése. A mozgalom élére Rivet francia szenátor, az angol–francia liga elnöke, Gandolfi milánói publicista és D’Annunzio állottak és miután sikerült nekik az olasz sajtó nagy részét propagandájuk részére megnyerni, nyert ügyük volt.