Olaszország haderejét az első világháború végén inkább kímélni próbálta – arra vártak, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia magától szétesik. A várakozás nem volt alaptalan, de az olaszokat antantbeli szövetségeseik arra ösztökélték, hogy indítsanak nagy támadást a Monarchia ellen – ami 1918. október 24-én meg is történt.
Három olasz vonatkozású hírt is közölt 1918. február 22-én a Magyarország. Az első hír arról szólt, hogy az olasz sajtó bírálta saját külügyminiszterét, Sidney Sonninót, amiért az úgy nyilatkozott, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia továbbra is fennmaradhat. Mindez jól jellemzi a korabeli hangulatot: bár a diplomaták és a politikai elit tagjai
„Eurázsia helyett mindig is Óceánia ellen viseltünk háborút” – hangzott el a kijelentés Orwell híres regényében a propagandagépezet átállásakor az évekig sulykolt tények és irányított indulatok megváltoztatására. Olaszország 1915. májusi döntése, hogy az antant oldalán száll be a háborúba,
Olaszország 1915. májusi hadba lépése a központi hatalmak ellen – egyben egy újabb front megnyitása – komoly sokkot okozott Magyarországon is. Ezt a háborús propaganda gyűlöletkeltéssel is próbálta „kezelni”, így válhatott a lapokban olaszok állandó jelzőjévé az „áruló” és a „hitszegő”.
Olaszország 1915. májusi hadba lépése az antant hatalmak oldalán – történt mindez mindenekelőtt az Osztrák–Magyar Monarchia elleni területi követelései miatt – akkora sokkot jelentett a központi hatalmak lakossága sorában, hogy az első felindulást követően
