Talán nem sokan tudják, hogy az első budapesti kölcsönkönyvtárat, az Almássy téri Deák Ferenc Könyvtárat szabadkőművesek – mégpedig a Deák Ferenc Páholy – pénzéből és adakozásából hozták létre Szabó Ervin és társai 1913-ban, bizonyítékul annak a „filozofikus, filantróp és progresszív” tevékenységnek, amelyet a világ-összeesküvések helyett leginkább műveltek a szabadkőműves „testvérek”. A könyvtárnak gyermekrészlege is volt. Szabó Ervin nem tagadta meg önmagát, mivel – Madzsar Lili visszaemlékezése szerint – meghatározott szempontokat érvényesített a gyermekkönyvtár állományának összeválogatásában: csak olyan művek kerülhettek be az állományba, amelyeket ő jónak és hasznosnak tartott. Így Jules Verne munkái jöhettek – hiszen a jövő felé mutattak –, Karl Mayé nem – mivel a Winnetou és Old Shatterhand barátságáról szóló történetek elleplezték az indián kizsákmányoltak és a fehér kizsákmányolók közti nyilvánvaló osztályellentéteket. Ha Szabó Ervin túlzottan ideologikus felfogását utólag akár bírálhatjuk is, de az biztos, hogy jó munkát végzett. 1915. július 13-án ugyanis arról adhatott hírt a szabadkőművesség radikális szárnyához közelálló Világ, hogy „rendkívüli látogatottsága” miatt bővítik a könyvtárat. Csak bízunk benne, senki sem vetette ellen, hogy a bővítés költségéből akár gázmaszkot is lehetne venni.

Felhasznált irodalom:
A Deák-könyvtár kibővítése =Világ, 1915. július 13.
Tanúságtevők. Visszaemlékezések a magyarországi munkásmozgalom történetéből. II. kötet. 1905 – 1918. október. Szerk.: Petrák Katalin. Budapest, 1976.

Készítette:
Csunderlik Péter

Világ, 1915. július 13.
A Deák-könyvtár kibővítése

Az Almássy téren lévő Deák Ferenc-fiókkönyvtár rendkívüli látogatottságnak és használatnak örvend, úgyhogy az ott rendelkezésre álló 130 négyszögméternyi helyiség elégtelen. A szociálpolitikai ügyosztály most előterjesztést dolgozott ki a fiókkönyvtárnak alkalmas módon való kibővítésre és a tanács ehhez az előterjesztéshez legutóbbi ülésén hozzájárult.