Sokak szerint a hadifoglyok okozzák a drágaságot, ezért vannak, akik egyszerűen agyonlövetnék őket – utalt a társadalomban mindinkább terjedő rosszindulatú híresztelésre a Népszava cikke. A rágalmakkal szemben a lap fontosnak tartotta röviden ismertetni a hágai nemzetközi egyezmény hadifoglyokra vonatkozó szabályozását, az emberséges bánásmód mellett agitálva. Hiszen minden hadviselő felet mindkét szempontból érinti e probléma – hangsúlyozta a lap. Egyrészt ott a hadifoglyok elhelyezésének, élelmezésének gondja, másrészt a hadifogságba kerültek és családjaik reménye, hogy az ellenséges hatalom jól bánik hozzátartozójukkal. Ezért nem lehet a népjogokon alapuló egyezményt értéktelen papírnak tartani. A cikk végül azzal a jövőre vonatkozó optimista gondolattal érvel, hogy a megfelelő bánásmód segíti egymás megismerését és így hozzájárulhat a népek között támadt gyűlölet háború utáni elsimításához is.

A hadifoglyokról = Népszava, 1914. október 11.

Készítette: Ignácz Károly

Népszava, 1914. október 11.

A hadifoglyokról

A hágai egyezmény határozatai

Gyakran halljuk, hogy azért van drágaság, mert a hadifoglyok ezrei fölesznek bennünket. Azoktól kezdve, akik sorra agyonlövetnék a hadifoglyokat, ha az ő bölcsességükre bíznák azok sorsának intézését, különböző fokozatai vannak azoknak a kegyetlenségeknek, amelyekben a kezeik közé került hadifoglyokat részesítenék a dolgokat egyáltalán nem ismerő vélemények. Ezek valamennyien megfeledkeznek arról, hogy a mi véreink közül is sok katona és civil, nevezetesen sok sebesült kerül idegen fogságba. A modern háború mibenléte szükségessé teszi a taktikai visszavonulásokat, még győzelmek után is. Eközben azonban rendszerint sok sebesült, elkésett katona kerül az ellenség kezébe. A nyers bánásmódra uszítók tehát inkább gondoljanak azokra az anyákra, akik idegen hatalom kezei közé jutott fiaikért aggodalmaskodnak.

A hadifoglyok sorsa szerencsére nem az önkénytől és hangulattól függ, hanem a népjogok szabályozzák azt. Népjog? Értéktelen papír, mondják sokan. Ez azonban nem igaz. Még egyetlen állam sem ismerte be, hogy megsértette a népjogokat és minden erejével tiltakozik a népjogok megsértésének vádja ellen. Mindegyik állam a háborúban is kötelezőnek ismeri el a népjogokat és az államok többnyire jobban ismerik ebbeli kötelességüket, mint azok a könnyelmű emberek, akik a népjogok csődje miatt siránkoznak. Különösen a hadifoglyokkal való bánásmódra nézve minden állam szigorúan alkalmazkodik a második hágai békekonferencia ide vonatkozó határozataihoz.

Ez legelső szabálynak állítja föl azt az alapelvet, hogy a hadifoglyokkal emberségesen kell bánni. A hadifogoly, éppúgy, mint a sebesült, megszűnt ellenség lenni. Ellenség csak az, aki fegyverrel áll velünk szemben; más senki. A hadifogolyban a győztesnek a derék ellenséget és ezzel önmagát kell megbecsülnie. Nem azzal, hogy hisztérikus asszonyokkal körülrajongtatja és kiszolgáltatja őket, hanem emberi bánásmóddal és minden fölösleges szenvedés megakadályozásával.

A hadifoglyokat városokba, várakba és táborokba internálhatják; bezárni csak akkor szabad őket, ha a biztonságra való szempontok ezt föltétlenül megkövetelik.
Az államnak joga van a hadifoglyokat rangfokozatuk és képességük szerint munkára fogni. Ennek a munkának azonban nem szabad túlságosan megerőltetőnek lenni és semmi vonatkozásban sem lehet a háborús vállalkozással. Az államnak végzett munkát azon szabályok szerint fizetik, amelyek a saját hadsereg katonáira érvényben vannak. A hadifogoly keresetét helyzetének megjavítására kell fordítani és szabadon bocsátása alkalmából az eltartás költségeinek levonása után ki kell neki fizetni. Az az állam, amelynek hatalmába jutottak a hadifoglyok, köteles eltartásukról gondoskodni. A hadifoglyokat táplálkozás, ruházat és elszállásolás tekintetében rendszerint éppúgy kell ellátni, mint a saját csapatokat. Hadifogságba jutott tisztek a saját országukban nekik járó zsoldot kaphatják; kormányuk köteles ezt visszatéríteni. A hadifoglyok számára küldött levelek és különböző ajándékok a kül- és belföldi forgalomban portómentesek. A háborút viselő államok kötelesek mindenben támogatni a hadifoglyok segélyezésére alakult társulatokat, amelyek a jótékony felebaráti segítség közvetítői (most többnyire a Vöröskereszt). A személyes szükségletre szolgáló tárgyak, levelek stb. a hadifogoly tulajdona marad. Haláluk esetén ezeket össze kell gyűjteni és az erre jogosultakhoz juttatni.

A hadifoglyot becsületszóra szabadon bocsáthatják. Ebben az esetben hazája kormányának nem szabad tőle olyan szolgálatokat követelni vagy elfogadni, amelyek ellenkeznek az adott becsületszóval. A hadifoglyot nem lehet arra kényszeríteni, hogy szabadon bocsáttatása fejében becsületszavát kösse le; éppígy nem lehet egyetlen kormányt sem arra kényszeríteni, hogy a hadifoglyot becsületszó ellenében szabadon bocsássa. Ha a hadifogoly megszegi becsületszavát és újra az ellenség kezébe kerül, statáriális ítélet alá esik.

Ha a hadifogoly szökést kísérel meg és eközben elfogják, fegyelmi úton megbüntethetik. Ha azonban sikerül neki visszaszökni a saját hazájába és a saját csapataihoz, későbben nem lehet felelősségre vonni sikerült szökése miatt.

Így szólnak a népjogoknak a hadifoglyokra vonatkozó intézkedései. Ezeket kiegészíti az a kötelezettség, hogy tudakozódó intézeteket létesítenek, amelyek ma már valamennyi háborús országban működnek, valamint az az intézkedés, hogy a haditudósítókra és más személyekre, akik a hadsereget követik, bár közvetlenül nem tartoznak a harcolókhoz, külön rendszabályokat alkalmaz. Ezekkel sem szabad rosszabbul bánni, mint a hadifoglyokkal.

A hadifoglyokkal való okos bánásmód különben is igen hatásos eszköz annak a veszedelemnek az elhárítására, hogy a háború után túlságos gyűlölet maradjon fönn a népek között. Ha a hadifoglyok hazájukba visszatérnek és ott elmondják, hogy az az ellenség, amelynek fogságában voltak, nem kegyetlen, barbár népség, hanem művelt nemzet, amely emberségesen bánik a kezébe került védtelen ellenséggel, ez nagyban hozzá fog járulni annak a nagy ellentétnek az elsimításához, amelyet a háború az európai népek között okozott. Ebből a célból Németországban például javasolják, hogy a hadifoglyok részére francia, angol és orosz nyelvű lapokat adjanak ki. Ezekben megmagyarázhatnák a háború igazi okát, beszámolhatnának a mindenkori helyzetről és ezzel egyengetnék a jobb jövő útját. A fogság egyhangúsága mellett a hadifoglyok valósággal magukba szívnák ezeknek a lapoknak a tartalmát. A német kormány különben Belgiumban egy idő óta háromnyelvű hivatalos lapot ad ki az esztelen német gyűlöletre uszított lakosság felvilágosítása céljából. Orosz-Lengyelországban lengyel nyelvű lapot adnak ki, amelyben megismertetik a lakossággal azt a siralmas helyzetet, amelyben az orosz cárizmus uralma alatt sínylődik. Hasonló lapok a hadifoglyok számára emberileg és politikailag okos szolgálatot tennének.