„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában: / Hiszek egy isteni örök igazságban, / Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen.” A „hagyma, csípős mehet?” kérdés nem hangzik el annyiszor egy fesztiválos büfésoron, júliusi csúcsidőben, mint ahány iskolás áhítattal szavalta Papp-Váry Elemérnének a magyar kulturális emlékezetbe beleégett Magyar Hiszekegyét a Horthy-korban. Papp-Váry Elemér tábornok felesége, Sziklay Szeréna a keresztény-nemzeti „kinyílott a pitypang”-költészet valóságos Patti Smithévé (vagy Horváth Rozijává) emelkedett mutatis mutandis, miután az irredenta kultusz első számú hazai vállalkozója, Urmánczy Nándor által alapított Védők Ligája Szövetség 1920-as nemzeti ima-pályázatán diadalt aratott kézműves fohászával. De Papp-Váry Elemérné nem előzmények nélkül robbantott. Már 1916-ban megjelent első kötete, a Háborús visszhangok, amelyben „a költőnő magyar katona búcsúzkodását, harcát, szerelmét, az otthon maradottak fájdalmas érzéseit szedte versbe”, amint az a Magyarország 1916. május 23-i számában közölt recenzióban állt. A recenzens különösen a Szól a harang és a Virágfakadáskor című „igaz, kedves, finom és hangulatos költeményeket” ajánlotta az olvasók figyelmébe. Már csak a címeket olvasva is melegség tölti el szívünket.

Készítette: Csunderlik Péter

Felhasznált irodalom:
Háborús visszhangok = Magyarország, 1916. május 23.
Zeidler Miklós: A magyar irredenta kultusz a két világháború között. Budapest, 2002.

Magyarország, 1916. május 23.
Háborús visszhangok

Ez a címe egy új költőnő első verseskönyvének. Papp-Váryné Sziklai Szerénának hívják a sok hivatottságra valló költemények szerzőjét. Nevét jól ismerik a főváros úri társaságában, de az irodalomban most jelenik meg először, azonban már ez az első kötete is mindenképpen kiválik a háborús verseskönyvek nagy tömegéből. A magyar katona búcsúzkodását, harcát, szerelmét, az otthon maradottak fájdalmas érzéseit szedte versbe az írónő. Szerényhangú verses előszavában mentségére hozza fel, hogy avatatlan kézzel nyúlt a tollhoz, mégis költeményei a háborús versirodalom átlagán jóval felül állanak. Egyik-másik verse egyáltalában nem vall kezdőre. A „Szól a harang” és „Virágfakadáskor” címűek igaz, kedves, finom és hangulatos költemények. A kereszt előtti könyörgés, amelyet a falujába hazatért sebesült mond, megható. Úgyszintén a karácsonyra és újesztendőre írott költemények is, amelyek mind az áldott békességért való – és találóan elnevezett – gyermeki fohászok. Majdnem mindenik vers mellett egy-egy rajz díszíti könyvet; Keleti Gábor, Gebauer Ernő, Romek Árpád és Wanyerka Gyula rajzai. A könyv igen csinos kiállításban jelent meg, első lapját az írónő képe díszíti.