Ha el tudnak képzelni két embert, akik mindenben egymás ellentétei, hát az én nagyapáim azok voltak. Az egyik köpcös, nagybajuszú, nagyhangú, nagyivó falurossza, a másik korán kopaszodó, félénk, ügyefogyott, könyökvédős hivatalnok. Az egyik, ha felöntött a garatra, még ötven fölött
„Szinte hihetetlen, mennyire ugyanazt kell látnia és ugyanolyan undorral, mint ma nekünk: korrupció, véres terrorizmus, agyafúrt korteskedés, pénzen és pénzért vásárolt többség. És megint csak ugyanúgy, mint mi, ő is csak egyetlen orvosszert tud mind e bajok és gyötrelmek ellen: a demokráciát. Az országot, az uralkodó osztályok önzésének martalékát csak a nép politikai jogokkal való fölruházása mentheti meg. Jöjjenek a Toldi Miklósok, jöjjön a nép, jöjjenek a »kicsinyek s együgyűek«.”
Színe – Prága, 1915. október 29. déltájt
Dél felé jött a fényképész, hozta a kész lapokat. Tessék, kérem, meg lehet nézni, a színén tegnapról a fotográfia, a fonákján hely a címzésnek, a maradék stócot majd leteszi a tábori postán, ahol megvásárolhatják egészen indulásig.
Cigarettatárca, ezüst kis cigarettatárca
háborúban a katona igazi társa.
Talán csak ezüstfüst, nevem sincs belevésve,
de szívből adta, aki adta, erre futotta a pénze.
Heltai Jenő népszerű darabját, a Tündérlaki lányokat több mint 100 éve, egészen pontosan 1914 óta játsszák a színházak. A konfliktusokkal és helyzetkomikumokkal tarkított vígjáték, az apa halála után az anyával továbbra is együtt élő négy lánytestvér, Boriska, Manci, Sári és Olga szerelmi kalamajkája
Kassák Lajos 100 éve indította el Ma című folyóiratát (1916-1925), a magyar avantgárd legjelentősebb műhelyét – de milyen volt a magyar baloldal viszonya Kassák törekvéseihez, mennyire fogadták be a „munkásköltőt” a munkásmozgalomban?
Kevés ellentmondásosabb megítélésű szereplője van a magyar irodalomtörténetnek, mint Balázs Béla (1884-1949). A magyar közönség főleg onnan ismerheti Kodály Zoltán egykori Eötvös Collegium-beli szobatársának nevét, hogy Bartók Béla az ő mesejátékaiból írt operát és balettet az 1910-es években:
