A háborús évek alatt egyre-másra tudósítottak a lapok meggyilkolt vagy sorsukra hagyott csecsemőkről, köztéren talált halott gyerekekről. A cikkek szerzői a legtöbb esetben semmiféle együttérzést nem tanúsítottak a „keményszívű anya” iránt, még akkor sem, ha az újszülöttjét gondosan felöltöztetve helyezte el egy kórház lépcsőjén – azaz életétől nem akarta megfosztani,
1917 őszén, nyolcvanegy esztendős korában elhunyt Jáger Mari, a századforduló leghíresebb méregkeverője, aki „hosszú időn át űzte sötét mesterségét a Borgiák öldöklő eszközével”. Jáger Mari főként Hódmezővásárhelyen és környékén tevékenykedett, mérget árult jó pénzért azoknak, akik valakit el akartak tenni láb alól
„Vannak emberek, akiket bármikor be lehet csapni, és időnként minden embert be lehet csapni, de mindig minden embert nem lehet becsapni” – mondta Abraham Lincoln, az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Ha ezt a szállóigévé vált kijelentését a rákosszentmihályi vasútállomáson 1917-re állandósult viszonyokra alkalmaznánk, az így hangozna:
Egy magyarországi szindikalista munkás merénylettervéről számolt be Az Est 1917 novemberében, tehát azokban a hetekben, mikor a második oroszországi forradalom híreiből próbálta összerakni a szentpétervári helyzetet a világ.
1917 júliusában a bíróság három és fél évi börtönbüntetésre és 14 ezer korona pénzbüntetésre ítélte Fődi Emil budapesti tisztiorvost. Emellett bő egy évvel korábbi letartóztatása alkalmával 160 000 korona készpénzt is lefoglaltak a lakásán, amit szintén nem kapott vissza. Fődi perét,
Ha Hámory László nem érezte volna úgy, hogy gazdag Arad megyei földbirtokosból kormánypárti országgyűlési képviselővé is kellene válnia – akár a nemzet üdvéért, akár a pénz–hatalom–befolyás háromszögének szinergiáit élvezendő –, akkor talán bűnügye sem szólt volna akkorát 1917 nyarán.
A frontszolgálat alól – hazafias kötelesség ide vagy oda – sokan próbáltak kibúvót keresni. Akadt, aki a sorozóigazolványokkal manipulált, míg mások ennél radikálisabb eszközöket alkalmaztak: öncsonkításba menekültek. Néhányan pedig abban bíztak, hogy találnak egy jó ismerőst, akinek egy még jobb ismerőse révén
