Világ

Erősek, izmosak és alig emlékeztetnek a szlávokra – Bolgár diákokat méltat a háborús magyar sajtó

Címkék
bolgár

„Bulgarien mit uns! Bulgária velünk van!” – harsogta 1915 októberében a központi hatalmak propagandája, akkora örömmel, mintha csak az aranylabdás Hriszto Sztoicskov érkezett volna meg a válogatottunkba, hogy a hosszabbítás utolsó percében szabadot tekerjen az ellenfél szerbek tizenhatosánál egy mindent eldöntő pótselejtezőn. Nem csoda, hogy az indulatok így elszabadultak: a központi hatalmaknak bő egyéves diplomáciai kudarcsorozat után sikerült megcsípni végre egy újabb szövetségest Törökország mellé. Ráadásul Bulgáriának a központi hatalmakhoz történt csatlakozásával kis híján létrejött a német Mitteleuropa-hívő geopolitikusok által mindennél jobban óhajtott Berlin-Bagdad tengely. Ehhez már csak a „Balkán Piemontját”, a „kutya Szerbiát” kellett eltakarítani az útból, amely még mindig tartotta magát, noha már 1914 decemberében a szerbek végső vereségéről írtak a magyar lapok. Tulajdonképpen magától értetődött, hogy Bulgária a szerbek ellenében avatkozzon be a világháborúba, miután az 1913-as második balkáni háborúban Szerbia hízott a Balkán legerősebb államává a vereséget szenvedő – és mellesleg német dinasztia, a Sachsen-Coburg és Gotha-ház irányította – Bulgária helyébe lépve. Az elsősorban német kultúrájú bolgár elitben valósággal égett a revánsvágy. A Világ 1915. október 1-jén a németországi egyetemekről katonai szolgálatra hazautazó bolgár diákok budapesti köszöntéséről tudósított, kiemelve a fehér-zöld-vörös nemzeti színű zászló alatt gyülekező fiatalokról, hogy „erős, izmos, jól megtermett alakok, erélyes és intelligens vonásokkal, de egészben véve alig emlékeztetnek a szláv típusra”. Kellhetett-e ennél jobb szövetséges?

Felhasznált irodalom:
Bolgár tanulók hazautazása = Világ, 1915. október 1.

Készítette: Csunderlik Péter

Világ, 1915. október 1.
Bolgár tanulók hazautazása

A Nyugati pályaudvar szerdán este hangulatos ünnepiesség színhelye volt. Azok a bolgár tanulók, akik a német egyetemeket látogatták, királyuk hívó szavára sietnek haza, hogy a bolgár hadsereg zászlói alatt gyülekezzenek. A bolgár diákok Berlinből jövet, a Nyugati pályaudvarról tíz óra harminc perckor Szófiába induló vonat több külön kocsijában utaztak. Erős, izmos, jól megtermett alakok, erélyes és intelligens vonásokkal, de egészben véve alig emlékeztetnek a szláv típusra. Mielőtt a vonat elindult, a bolgárok a vasúti kocsik ablakai előtt állottak sorba és kitűzték a fehér-zöld-vörös színű nemzeti zászlót. Zajos kívánságaikra Pincse Dorev budapesti bolgár főkonzul, aki a konzulátus több tagjával megjelent a pályaudvaron, hogy az ifjaktól elbúcsúzzék, a következő beszédet intézte hozzájuk:
– Kedves ifjak! Önök most Magyarország fővárosában vannak, mely üdvözletét adja önöknek az útra. Ha megérkeznek hazánkba, adják át a honfitársaknak Magyarország üdvözletét! Két esztendővel ezelőtt, mikor Bulgária az egész világtól elhagyatva, a maga nagy szerencsétlenségében gyötrődött, a magyar nemzet volt az, a magyar sajtó volt az, mely legmelegebben és legmélyebben együtt érzett a bolgár nemzettel. Ez az együttérzés a bolgár nemzet számára nagyszerű vigasztalás volt. Az egész háború alatt, kezdetétől végéig a magyar nemzet a legőszintébben örvendezett velünk és a legőszintébben sírt velünk. És valahányszor a mi csillagunk emelkedőben volt, biztosak lehettünk Magyarország rokonszenvéről. Úgy volt akkor is és úgy van most is. Kiáltsák velem együtt magyar nyelven: Éljen a magyar haza!