A háborús kiadásokat (ami az Osztrák-Magyar Monarchiában 110 milliárd koronára rúgott) voltaképpen az állam eladósodása révén, hitelek felvételével fedezték. Egyes számítások szerint a háborúra fordított összegnek mindössze 5,2%-át adta a költségvetési bevétel,  a többit egyéb forrásokból teremtették elő – azaz jegybanki, illetve kereskedelmi banktól felvett hitelből, külföldi kölcsönből, valamint az állami hadikölcsönökből. Utóbbi az összes háborús kiadás 35,1%-át adta, a hitelek közül ez volt tehát a legjelentősebb tétel.

A háború idején Magyarországon nyolc alkalommal bocsájtottak ki hadikölcsönöket (1914 novembere és 1918 júniusa között, általában ősszel és tavasszal), összesen több mint 18,5 milliárd korona értékben (az örökös tartományokban ez az összeg 35 milliárd korona volt). A kibocsátások nagyon sikeresek voltak, hadikölcsönt jegyezni szinte kötelező volt, egy igaz hazafi nem is cselekedhetett másképp – ez természetesen nagyon lecsökkentette a lakossági megtakarításokat, a háború utáni visszafizetésekből pedig semmi sem lett.

A hadikölcsön népszerűségét nemcsak a hazafias felbuzdulásnak, hanem az utána fizetett kamatnak is köszönhette: a háború előtti kamatszintet jelentősen meghaladó, 5,5–6%-os kamatot biztosított tulajdonosai számára, azaz rendkívül jó lakossági befektetésnek tűnt. Ez voltaképpen egy nagyon egyszerű kölcsönügylet volt, hiszen a névérték visszafizetéséig (azaz a hadikölcsönkötvény visszavásárlásáig) az adós (jelen esetben az állam) éves kamatot fizetett a tulajdonosnak.

A jegyzésre híres emberek – többek között színészek – buzdítottak, minden jegyzést óriási plakátkampány előzött meg: „Jegyezz hadikölcsönt, megrövidíted a háborút!” – hirdette a felirat. A háború négy éve alatt keletkezett hadikölcsönplakátok vizualizációja nem volt minden esetben azonos: a fő motívum természetesen mindig a háborús győzelem (utóbb az ellenség minden reményének romba döntése) volt, azonban az utolsó kölcsönjegyzések idején már az emberek lelkiismeretére is hatni kívántak: igyekeztek mindenkiben bűntudatot ébreszteni az „eldugott” pénzekért.

A plakátok tervezői között ott találjuk Bíró Mihály (1886–1948) festő, grafikust is. Bíró egyik legnépszerűbb plakátja ugyan a „Kalapácsos ember”, ami a Népszavában jelent meg 1911-ben, de alakjai a hadikölcsönplakátokon is jól felismerhetőek: „Fegyverrel és pénzzel védjük a hazát! Jegyezzünk hadikölcsönt!”, „Katonáink fegyverrel, polgáraink pénzzel verik vissza a támadást! Jegyezzünk hadikölcsönt!” – buzdítottak jegyzésre 1917-ben.

A befizetőkről nem maradtak fent részletes adatok, ahogy arról sem, hogy a „plakátkampány” mennyire volt sikeres. Ebben az időszakban még nem beszélhetünk a mai értelemben vett óriásplakátokról, az viszont tény, hogy a városokban jóval több területet biztosíthattak a plakátok elhelyezésére, mint vidéken (a plakátokat tilos volt magánházak falain elhelyezni) – ez utóbbi esetében a jegyzésre buzdító újsághirdetéseknek kell nagyobb szerepet tulajdonítani.

A jegyzett összeg (18,5 milliárd korona) időbeli és jegyzési összegben történő eloszlásáról vannak adataink. Az első három kötvénykibocsátás kb. 4–5 milliárdot hozott. A kis befizetések – azaz az 50 és 1000 korona közti jegyzések a befizetések 6%-át, az ezer és kétezer korona közöttiek nagyjából a 10%-át, a kétezer és tízezer korona közöttiek a 20%-át adták az összes kölcsönjegyzésnek, azaz a hadikölcsönök majd’ kétharmadát az igazi nagybefektetők vásárolták fel (tízezer korona feletti összeg). A „nagyjegyzők” között szerepelnek pénzintézetek, de megtaláljuk itt például az egri érseket is. Noha az adatokból látszik, hogy a kisemberek számszerűen kisebb összegeket „áldoztak a hazáért”, sokaknak az összes megtakarítását elvitte háború. Ahogy néhány háborús naplóban olvasható: mindegy volt, hogy a kártya, az alkohol vagy a hadikölcsön vitte el, a családi vagyonból az utódokra már semmi nem maradt.

 
Felhasznált irodalom:
A Magyar Nemzeti Bank története I. Az Osztrák Nemzeti Banktól a Magyar Nemzeti Bankig, 1816–1924. Szerk.: Bácskai Tamás. Budapest, 1933.
Szabó Dániel: „Eke és fegyver segít, hogy sikerüljön” – magyar hadikölcsön plakátok az első világháború idején = A Hadtörténeti Múzeum értesítője. 12. szám.
Plakát-álmok, 1910–1920. Kiállítási katalógus. A vezetőt és a katalógust írta, szerkesztette: Ihász István. Magyar Nemzeti Múzeum, 2015.

 
Készítette: Kaba Eszter