„I. Károly királyt, akinek Románia mai nagyságát és hatalmát köszönheti, most másfél esztendő múltán követte az örök elmúlásba ezüstös hajú, költői lelkű hitvese, Erzsébet királyné is”– kezdte nekrológját Carmen Sylva [ez volt a királyné írói álneve – K. E.] haláláról a Pesti Hírlap 1916. március 3-án. A lap ezt követően néhány napon át újabb és újabb adalékokkal szolgált a királyné betegségének lefolyásáról, utolsó óráiról, majd temetéséről. Mindez nem meglepő, mivel az „író-királyné” alakja rendszeresen feltűnt a 19. század utolsó két évtizedének és a 20. század elejének sajtójában.
A kitűnő neveltetésben részesült Erzsébet neuwiedi hercegnő 26 évesen lett Károly felesége, aki ekkor még román fejedelem volt. A hercegnő az 1877-ben kitört orosz-török háború idején a sebesültek ápolása körül tett erőfeszítései révén vált Európa-szerte ismertté: segélyszervezeteket, kórházakat alapított és maga is részt vett a betegek ellátásában. A háború lezárása révén Romániát királyságként ismerték el, és 1881-ben a „sebesültek anyja” férje oldalán királyné lett. Erzsébet egy uralkodó hitveseként minden eszközzel támogatta a román kultúra fejlődését: költőket, írókat, művészeket gyűjtött maga köré, mecenatúrát működtetett támogatásukra. Kultúraközvetítő szerepét már a korabeli közgondolkodás is elismerte. Az írással egyetlen gyermeke halála után kezdett foglalkozni, lábadozása idején a román nyelvet elsajátítva kortárs román verseket fordított németre. A német lapokban megjelent néhány fordítás – amelyeket természetesen írói álnév alatt adott közre – pozitív fogadtatásra talált, végül több kortárs író és költő (Wilhelm de Kotzebue, Vasile Alecsandri) biztatására 1881-ben megjelent fordításantológiája, Carmen Sylva álnéven. A király, I. Károly eleinte fenntartásokkal fogadta felesége írói törekvéseit, végül a már említett Alecsandri közbenjárására egyezett bele az első verseskötet megjelenésébe. Ettől kezdve nem volt megállás: a királyné csak 1882-ben hat kötettel jelentkezett a könyvpiacon. Később felhagyott a versírással, először rövidebb prózákat, majd regényeket publikált, életműve közel 50 kötetre tehető.
Jórészt írói munkásságának köszönhető, hogy a királynéról rengeteget cikkezett a korabeli sajtó, valóságos sztárkultusz épült köré. Jótékonysága, a román kultúráért tett erőfeszítései mellett magánéletéről is számtalan írás jelent meg a lapokban. Egyetlen komoly konkurenssel kellett számolnia: a „mi” Erzsébetünkkel. Azonban míg Sisi ikonikussá vált hajkölteményével, utazásaival és csaknem állandó fogyókúrájával tartotta lázban az érdeklődőket, Carmen Sylva rendhagyó módon rövidre vágatta a haját, tunikaszerű ruhákat viselt, amelyet csipkékkel, sőt, olykor hamis ékszerekkel tett „dekoratívabbá”. A királyné kultusza azonban – Sisiével ellentétben – nem lett maradandó, életműve nem vált az irodalmi kánon részévé.

Felhasznált irodalom:
Török Zsuzsa: Korona és lant. Carmen Sylva és a szerzőség modern létmódja a 19. századi magyar sajtóban = Médiakutató. 2015/1.
Az özvegy román királyné meghalt = Pesti Hírlap, 1916. március 3.
Carmen Sylva = Pesti Hírlap, 1916. március 4.

Készítette: Kaba Eszter