Különleges eset, ha egy újságíróból politikus lesz – a Magyarország című, a Károlyi-párthoz közel álló lap főszerkesztőjével, Lovászy Mártonnal épp ez történt 1918 őszén, mikor vallás- és közoktatásügyi miniszterré nevezték ki. Kinevezését követően újságcikkben köszönt el addigi olvasóitól, azt bizonygatva, hogy bár „forró fajszeretettel, izzó sovinizmussal eltelve” lépett a hírlapírói pályára majdnem negyedszázaddal korábban, 1918 novemberére pacifista lett, illetve a „népek világszövetségének hirdetője”. Ugyanakkor célja mindvégig változatlan volt: Magyarország függetlensége, csak éppen az eszközei változtak – magyarázta Lovászy, Károlyi Mihály kormányának tagjaként. Lovászy cikkét azzal zárta: abban a meggyőződésben válik el a laptól, „hogy a »Magyarország« ezentúl is a magyar függetlenségnek, demokráciának és az emberi testvériségnek éppen olyan elszánt harcosa lesz, mint eddig volt és hogy a magyar olvasóközönség ezt a lapot, amelynek az elért eredményekben oly kiváló része volt, a régi szeretettel fogadja”.
Lovászy 1864-ben született Zentán. Jogot végzett Budapesten, 1886-ban Bács-Bodrog vármegyében lett tiszteletbeli aljegyző, majd árvaszéki ülnök, később Ada főjegyzője. Hírlapíróként 1896-ban tűnt fel: előbb a Magyarország felelős szerkesztője, majd főszerkesztője lett. 1901-ben függetlenségi programmal képviselővé választották. Az 1918 novemberében elfoglalt miniszteri posztjáról „csakhamar lemondott s a polgári elemek tömörítésén fáradozott”. 1919-ben, a Berinkey-kormányban már nem vállalt posztot. A proletárdiktatúra kikiáltásakor külföldre ment, Kun Béláék bukása után rövid ideig a Friedrich-kormány külügyminisztere volt. Lemondása után Bécsben Garami Ernő szociáldemokrata politikussal megindította a fehérterror rémtetteit boncolgató Jövő c. napilapot. 1926 márciusában már betegen tért vissza Magyarországra, 1927-ben hunyt el.
Felhasznált irodalom:
Lovászy Márton a „Magyarország” olvasóközönségéhez = Magyarország, 1918. november 6.
Lovászy Márton = Tolnai Új Világlexikona 10. Budapest, 1928.
Lovászy Márton = Társadalmi Lexikon (Szerk.: Madzsar József.) Budapest, 1928.
Készítette: Szegő Iván Miklós
Magyarország, 1918. november 6.
Lovászy Márton a „Magyarország” olvasóközönségéhez
Lovászy Márton dr., kultuszminiszter, lapunk volt főszerkesztője, a következő búcsúszavakat intézi lapunk olvasóihoz:
Közel negyedszázad óta szólok e lapok hasábjain a Magyarország olvasóközönségéhez. Forró fajszeretettel, izzó sovinizmussal eltelve léptem a hírlapírói pályára. Ideálom: a végső cél, amelyre törekedtem, Magyarország függetlensége volt, az idők megtanítottak arra, hogy ezt a célt csak úgy érhetjük el, ha a magyar nemzet függetlenségi és nemzeti törekvéseit belekapcsoljuk az emberiséget vezető nagy eszmeáramlatokba, ha a nemzeti eszmét szorosan összefűzzük az általános emberi eszmével. Ezért lettem én, aki vármegyeházán nőttem föl és ifjúságomban a régi Magyarország eszméit szívtam magamba, radikális demokratává. Ezért lett belőlem, aki publicisztikai pályám kezdetén a magyar hadseregért, a magyar nagyságáért és dicsőségért küzdöttem, pacifista és a népek világszövetségének hirdetője.
A „Magyarország” olvasóközönsége, ha szíves volt figyelemmel kísérni szerény publicisztikai pályámat, tanúja lehet ennek az átalakulásnak. Én nyugodt öntudattal és tiszta lelkiismerettel tekintek vissza hírlapírói pályafutásomra, az ifjúkoromban magam elé tűzött célt, a magyar függetlenséget sohasem tévesztettem szem elől. Azokat a célokat, amelyek e pályafutást irányították, ma elértük és most arról van szó, hogy az elért eredményeket biztosítsuk, erősítsük és azok alapján a független és demokratikus Magyarország büszke épületét felépítsük.
Ezért váltam meg — vérző szívvel — a hírlapírói pályától és vállaltam a kormányzatban való részvétel irtózatosan terhes munkáját. Ezért mondok most búcsúszót a „Magyarország” olvasóközönségének. Mély hálámat fejezem ki a közönségnek azért, hogy azokat az eszméket, amelyeknek szerény harcosa voltam, megértette, felkarolta és diadalra jutni segített.
Amikor a „Magyarország”-tól megválok, abban a meggyőződésben teszem ezt, hogy a „Magyarország” ezentúl is a magyar függetlenségnek, demokráciának és az emberi testvériségnek éppen olyan elszánt harcosa lesz, mint eddig volt és hogy a magyar olvasóközönség ezt a lapot, amelynek az elért eredményekben oly kiváló része volt, a régi szeretettel fogadja.
Lovászy Márton dr.
