Pesti Napló

Búcsú a korabeli dugódíjtól! Vagy mégsem?

A 19. században kialakuló főváros közlekedési hálózatának egyes (kulcsfontosságú) részei használatidíj-kötelesek voltak.
A Lánchídon hídpénzt fizető polgárok 1858-tól már a Vár alatt futó alagutat is használhatták, ez azonban ismét csak fizetős volt. Bár az ezt kezelő koncessziós társaság koncessziós joga már a századelőn lejárt, a főváros nem tudta átvenni a létesítményt, mert az alagúton felújítási munkákat kellett volna végezni. Ezeket pedig az állam bonyolította le, fedezetét a polgárok által befizetett használati díjak jelentették. Ezek elvégzését és a pénzügyi mérleg kiegyenlítését követően kerülhetett volna fővárosi kézbe a létesítmény. A Pesti Napló saját bevallása szerint már 1905-től kampányolt az alagút ingyenessé tételéért. 1915 végén úgy tűnt: közel van a pillanat, amikor az elhúzódó felújítás véget ér és a főváros szedheti be a használati díjat – amit akár el is törölhet, hiszen a húszmillió koronás deficitet aligha rontja tovább ez az ötvenezerre rugó „alagútpénz”. A lelkesedés azonban némileg korai volt, az áthaladásért kötelezően fizetendő díjat csak 1918-ban törölték el.

Felhasznált irodalom:
Az alagút vámjának megszüntetése = Pesti Napló, 1915. december 5.

Készítette: Egry Gábor