1914. október közepén a román király halála kapcsán látogatott Bukarestbe Az Est tudósítója, de egy másik – kisebb, de a nagyhatalmak Balkán-félszigeti diplomáciai játszmáira rávilágító – szenzációról is beszámolhatott: merényletet követtek el Noel Edward Buxton és Charles Roden Buxton ellen.

A neves brit bárói család két tagja közül különösen Noel volt aktív a balkáni diplomáciai területén, és a merénylet áldozatává is emiatt váltak. Az Est október 17-i cikke szerint a két brit nemes Ivan Jevsztratijev Gesovval, Bulgária korábbi – az országot 1911 és 1913 között, azaz az első balkáni háború idején kormányzó – miniszterelnökével utazott volna egy autóban. A lövéseket egy ifjútörök újságíró, Haszan Tahsin adta le az angol politikusok egyikét az állkapcsán, a másikat a mellkasán megsebesítve, de a négy lövés nem bizonyult végzetesnek. A Buxton fivérek egy hónappal később visszatértek Szófiába (ahol róluk ma is körút és egy kisebb városrész van elnevezve), hogy ott szőjék tovább az antant balkáni háborús szövetségi hálóját.

 
1914 őszén Románia és Bulgária kulcsországnak számított a délkelet-európai térképen. Két olyan államról volt szó, amely kivárásra rendezkedett be a háború kitörésekor. Romániát érdekei az antanthoz tolták volna, hiszen háborús céljait mindenekelőtt az Osztrák–Magyar Monarchia rovására érhette el, míg korábbi szövetségi politikája Bécshez és Berlinhez kötötte. A német származású Károly király halálával azonban újra nyitottá vált, Románia változtat-e az addigi semlegességi politikáján. Bulgária pedig arra apellált, hogy a második Balkán-háborúban elvesztett területeket visszaszerezze és stabilizálja a helyzetét a Balkánon. Mindez elsősorban Szerbiával és Görögországgal állította szembe – de egyben Törökországgal és Romániával is –, ám 1913-ban a Monarchiával is megromlott a viszonya, mivel az nem avatkozott be az érdekében a második Balkán-háború során, aminek következtében Bulgária gyors vereséget szenvedett.

1914 ősze tehát már a potenciális új belépők megnyeréséről szólt, ami akkor a központi hatalmaknak sikerült. November elején Törökország kapcsolódott be a háborúba, amely a balkáni erőviszonyokon is változtatott, még ha Törökország elsődleges háborús céljai nem a félszigethez, hanem a Kaukázushoz és Szuezhez kötődtek.

 
A Buxtonok – bár mindegyiküket több ízben is megválasztották parlamenti képviselőnek, az I. világháború után nemesi származásuk ellenére a Munkáspárt színeiben, illetve Noelt kétszer is mezőgazdasági és halászati miniszternek nevezték ki – inkább politikai háttérembereknek számítottak. Már a századforduló idején elismert Balkán-szakértőknek tartották őket, majd 1902-ben megalakították a Balkán Bizottságot, amely a török uralom alatt élő keresztények érdekeiért lépett fel. 1914 őszi útjuk – bár formálisan magánutazásnak minősült – a legfelsőbb angol körök támogatását bírta. Céljuk egy Szerbiát, Romániát, Bulgáriát és Görögországot felölelő Balkán-szövetség összekovácsolása volt, amelynek érdekében gátlások nélkül üzletelhettek a Monarchia területeivel. A merénylet idején épp a román király halálával adódó bizonytalanságot igyekeztek az antant javára fordítani. Ám mire felépültek, Törökország már hadban állt – míg Románia további háromnegyed, Görögország két és fél évet kivárt az antant-szövetséggel, és Bulgária végül a másik oldalhoz csatlakozik majd 1915 őszén.

A két Buxton Szófiába történő visszatérésük előtt ragaszkodott ahhoz, hogy börtönében felkeressék merénylőjüket, akivel filozófiai kérdésekről, többek közt a politikai merényletek etikájáról is elbeszélgettek, az ifjútörök értelmiségi ugyanis korábban a Sorbonne hallgatója volt. A testvérpár Bulgáriába való visszatérése valóságos diadalmenet volt 1914 őszén, ám Nagy-Britanniában már azt kellett tapasztalniuk 1915 elején, hogy a brit külügy elvetette az általuk favorizált széles Balkán-szövetség gondolatát és inkább Olaszország megnyerését tekintette elsődlegesnek. 1915-ben kiadott könyvük, A háború és a Balkán korábbi álláspontjuk helyességét kívánta igazolni, miszerint a világháború – bár a nagyhatalmi érdekek sok ponton feszültek egymásnak – mégis a Balkánon robbant ki, vagyis az kulcsfontosságú hadszíntér.

 
Felhasznált irodalom:
Vészi Margit: Az Est munkatársa a bukaresti merénylet szemtanúja = Az Est, 1914. október 17.
A Buxton testvérek állapota. Hírek = Az Est, 1914. október 23.
A kitessékelt Buxton-testvérek. Hírek = Az Est, 1914. november 21.
Patrick Wright: Iron Curtain: From Stage to Cold War. Oxford, 2007.
Buxton, Noel – Buxton, Charles Roden: The War and the Balkans. London, 1915.

 
Készítette: Takács Róbert