Budapesti Hírlap

Az elárverezett lány – Budapest, Révay utca, 1918

Elképesztő hírről számolt be 1918. szeptember 13-án a Budapesti Hírlap. A világháború borzalmat, fizikai szenvedést, halált, sebesülést, nyomort, éhezést hozott magával. Ám a teljes elembertelenedés jelei ritkán váltak annyira szembetűnővé, mint annak a visszataszító híradásnak a nyomán, amiről a lap ezúttal beszámolt. A történet néhány eleme az eredeti, hosszadalmasan leírt hírből nehezen tisztázható, az „embervásár” ténye azonban nyilvánvaló.
Nézzük, mit is írt az újság: „A hirtelen nőtt gazdagság, a vagyon-összehalmozódás igyekszik érvényesülni minden életrelációban, a híres pesti éjszakákat éppen ezért nem tudta megölni a zárórarendelet. Legfeljebb hogy magánlakások zári ajtói mögé szorítja, ahol borfolyam zuhog és az egyenlő szintű, műveltségű, vagyonú és világfölfogású emberek szabad utat engednek jókedvüknek és — hajlamaiknak. (…) A nő mint érték szerepel a mulatságon, akinek ára, pénzben kifejezhető értéke van, amit az alábbi história rikítóan jellemez.”
De minek kellett történnie a Révay utcában, hogy a lap ezt így fogalmazza meg? A történet így szólt: „A múlt hónap elején három dúsgazdag fővárosi kereskedő, név szerint Kovács Imre, Farkas Béla és Geiger Richárd mulatós kedvükben egy Révay utcai magánlakásban folytatták az egyik mulatóhelyen elkezdett mulatságot.” A három vállalkozó végül „egy artistanőt” hozatott, „aki csábító láncot lejtett”. Mindhárman „szerették volna magukénak tudni a leányt, s egyik milliomos a másik után fejezte ki lírai érzéseit egy kettős könyvelőhöz illő precízióval — pénzben.” Végül „formális árverést” tartottak, miután megállapodtak: „a legtöbbet ígérőé lesz a leány”. „A versenyben Kovács Imre győzött” ötvenezer koronás ajánlattal. „Ötvenezer korona egy leányért, egy kis mámorért. Bizonysága a pénz értékének és a vagyonok összehalmozódásának” – írta a Budapesti Hírlap.
Ám a történet itt nem ért véget, a milliomos megpróbálta átverni a nőt: „A győztes elővette a csekk-könyvet, kitöltött egy lapot ötvenezer koronáról és átnyújtotta a leánynak (…). Kovács kikötötte, hogy a leány tartozik ezért a pénzért Marienbadban tölteni vele egy szezont. A csekk-könyv dátumát azonban tudatosan 1917-re állította ki, hogy a leány (…) ne vehesse föl a pénzt.”
Ezután tovább bonyolódott a történet: „A leány csak harmadnap találkozott vele, amikor is egy harmincezer koronáról szóló kötelezvényt adott neki. A leány azonban, állítása szerint azt hívén, hogy tévedésről van szó, kijavította a dátumot és beváltotta a csekket.” Amikor a Marienbadban (a lány nélkül) tartózkodó Kovács erről értesült, megfenyegette a nőt, hogy feljelenti, ha nem fizet vissza húszezer koronát. A nő ekkor a férfi után utazott, de az szóba sem állt vele. „A leány, erre visszajött Budapestre és Bischitz Endre dr. ügyvédhez fordult tanácsért, aki a meglévő bizonyítékok alapján kétszázezer korona erejéig pert indított Kovács ellen azon a címen, hogy Kovács tartozik kárpótolni a leányt elveszített ártatlanságáért. Az igazgató erre följelentette a leányt magánokirat-hamisításért, aki jóhiszeműségével védekezett.” Az egyre kínosabbá váló ügy azonban hirtelen megoldódott. Pár nap múlva a Magyarország című újság és a Budapesti Hírlap is arról számolt be: egyezség született. „Egyezség jött létre K. I. kereskedő és az artistalány, R. Sz. G. között, olyképp, hogy a leány 20000 koronát visszaadott, 30000 koronát pedig megtarthatott magának. Az egyezség után a panaszos visszavonta a feljelentést” – írta a Magyarország szeptember 18-án.

Felhasznált irodalom:
Az elárverezett leány = Budapesti Hírlap, 1918. szeptember 13.
Egyezség az elárverezett leány dolgában = Magyarország, 1918. szeptember 18.
Az elárverezett leány = Budapesti Hírlap, 1918. szeptember 18.

Készítette: Szegő Iván Miklós

 

Budapesti Hírlap, 1918. szeptember 13.
Az elárverezett leány

Budapest erkölcsi krónikájának lapjai az utolsó időkben meglehetősen tarkák. A hirtelen nőtt gazdagság, a vagyon-összehalmozódás igyekszik érvényesülni minden életrelációban, a híres pesti éjszakákat éppen ezért nem tudta megölni a zárórarendelet. Legfeljebb hogy magánlakások zári ajtói mögé szorítja, a hol borfolyam zuhog és az egyenlő szintű, műveltségű, vagyonú és világfölfogású emberek szabad utat engednek jókedvüknek és — hajlamaiknak. A zárt mulatságok talán még hangosabbak, mint a régiek, mert a nyilvánosság szigorú szeme nem mered reájuk. Így születnek tehát azok a történetek, melyek szájról- szájra járnak, így bogozódnak a kisebb-nagyobb múló és tartós viszonyok. A nő mini érték szerepel a mulatságon, a kinek ára, pénzben kifejezhető értéke van. mit az alábbi história rikítóan jellemez.
A múlt hónap elején három dúsgazdag fővárosi kereskedő, név szerint Kovács Imre, Farkas Béla és Geiger Richárd mulatós kedvükben egy Révay utcai magánlakásban folytatták az egyik mulatóhelyen elkezdett mulatságot. A pezsgő patakban folyt, muzsikus ült a zongoránál, harapni való bőven akadt, éppen csak hogy a nő hiányzóit — a ki egésszé tegye a mulatságot. A három úr és a zenész nagyszerű kedvben voltak, mire egy artistanőt hozattak, a ki csábító láncot lejtett. A tánc még tüzesebb volt, mint a bor, a táncoslányért lobot vetett három férfiszív. Ebből született aztán a bonyodalom. Mind a hárman szerették volna magukénak tudni a leányt, s egyik milliomos a másik után fejezte ki lírai érzéseit egy kettős könyvelőhöz illő precízióval — pénzben. Repültek az ezresek, igaz, hogy csak szóban, de milliomosok száján az ilyesmi olyan komoly, hogy egy ártatlan leány is elszédült volna, nem hogy egy artistanő. Zúgott az ajánlat, a szép leány nem tudta, ki fütyül szebben. A három gentleman maga is észrevette, hogy így nem lehet a problémát megoldani. Megállapodtak tehát, hogy formális árverést tartanak és a legtöbbet ígérőé lesz a leány. Az ezresek ígérete röpködött, mint a szép szárnyú pillangó, a nagykereskedői szerelem mind szebb, kerekebb, főkönyvbe illő formát öltött. A versenyben Kovács Imre győzött. Pezsgőspohárral ütötték le az árat, mely ötvenezer korona volt. Ötvenezer korona egy leányért, egy kis mámorért. Bizonysága a pénz értékének és a vagyonok összehalmozódásának.
A győztes elővette a csekk-könyvet, kitöltött egy lapot ötvenezer koronáról és átnyújtotta a leánynak, a ki boldogan röpült az ölébe. Kovács kikötötte, hogy a leány tartozik ezért a pénzért Marienbadban tölteni vele egy szezont. A csekk-könyv dátumát azonban tudatosan 1917-re állította ki, hogy a leány, akivel sem eddig, sem ezen az éjszakán semmi dolga nem volt, ne vehesse föl a pénzt. A leány csak harmadnap találkozott vele, amikor is egy harmincezer koronáról szóló kötelezvényt adott neki. A leány azonban, állítása szerint azt hívén, hogy tévedésről van szó, kijavította a dátumot és beváltotta a csekket. A bank szó nélkül kifizette a pénzt és a kifizetésről értesítette Kovácsot, aki azonban már Marienbádban volt. A mikor a bank értesítését megkapta, nyomban írt a leánynak és megfenyegette, hogy följelenti, ha vissza nem fizet húszezer koronát. Erre aztán a leány Marienbadba utazott, hogy Kovács rendelkezésére álljon. Kovács azonban nem fogadta, szóba sem állt vele. A leány erre visszajött Budapestre és Bischitz Endre dr. ügyvédhez fordult tanácsért, aki a meglévő bizonyítékok alapján kétszázezer korona erejéig pert indított Kovács ellen azon a címen, hogy Kovács tartozik kárpótolni a leányt elveszített ártatlanságáért. Az igazgató erre följelentette a leányt magánokirat-hamisításért, aki jóhiszeműségével védekezett. Kihallgatták az eset többi résztvevőit is, akik azonban nem tudtak semmi lényegeset mondani a furcsa természetű dologban. Az eljárás egyelőre folyik a leány ellen, akinek voltaképpen az volt a bűne, hogy egy éjszakán versenytárs nélkül volt három milliomos között.

Magyarország, 1918. szeptember 18.
Egyezség az elárverezett leány dolgában

Szó volt lapunkban is arról, hogy egy mulató társaság a szó teljes értelmében árverésre bocsátott egy, a társasággal mulató artistaleányt. K. I., budapesti kereskedő volt a legtöbbet ígérő 50000 koronával. Az összegről csekket állított ki, de 1917-es kelettel, abban a föltevésben, hogy a bank ezt nem váltja be. A csekket átadta a leánynak, aki egyszerűen kiigazította a keletet 1918-ra és a csekket a bankban be is váltotta. Ebből az ügyből kifolyólag K. I. följelentést tett az artista lány ellen s az eljárás már meg is indult. Ma azonban fordulat állott be az ügyben. Egyezség jött létre K. I. kereskedő és az artistalány, R. Sz. G. között olyképp, hogy a leány 20000 koronát visszaadott, 30000 koronát pedig megtarthatott magának. Az egyezség után a panaszos visszavonta a feljelentést.

Budapesti Hírlap, 1918. szeptember 18.
Az elárverezett leány

A minap hírt adtunk arról a háborús erkölcsöket jellemző esetről, a melynek szereplői néhány hadimilliomos volt és egy artistaleány. A mulató milliomosok a velük mulató leányra árverést rendezlek. A legtöbbet, ötvenezer koronát ígérő meggazdagodott kereskedő az összegről csekket állított ki, de 1917-es kelettel, abban a hiszemben, hogy a bank ezt nem váltja be. A csekket átadta a leánynak, a ki kiigazította a keletet 1918-ra és a csekket a bank be is váltotta. A kereskedő ezért följelentést tett az artistalány ellen s az eljárás már meg is indult. Most azonban egyezség jött létre a kereskedő és az artistalány közölt: a leány húszezer koronát visszaadott, harmincezer koronát pedig megtarthatott magának. A panaszos persze visszavonta a feljelentést.