Kellemetlen plágiumügy borzolta az angol értelmiségi kedélyeket 1915-ben: Arthur James Andersonnak a Leonardo Da Vinci életéről írt, The admirable painter (A csodálatos festő) című, sok helyen méltatott regényéről kiderült, hogy az csak Dmitrij Szergejevics Mereskovszkij 1896-os – magyarul 1925-ben kiadott – Leonardo-könyvének az átirata. Az irodalmi botrányt kirobbantó Daily Mailben megjelent szemle szerint: Leonardo Da Vinci másodlagos frissességű jellemzése, egyes párbeszédek szó szerinti átvétele és ugyanazon Leonardo-naplójegyzetek felhasználása bizonyítják, hogy „a Mona Lisa festőjének érdekes alakját” „új megvilágításba állító” Anderson regényének nem hivatkozott törzsanyaga Mereskovszkij világszerte elterjedt műve volt. „…Alakjait Anderson megváltoztatta, a mesét kiforgatta, de lényegében mégis megmaradt a kor és az emberek jellemzése, Leonardo ábrázolása olyannak, amilyennek az orosz írta.” A Világ 1915. július 17-i számában nem titkolt kárörömmel foglalkozott az üggyel. A magyar lap különösen a Daily Mail azon észrevételét vette célba, mely szerint épp a háborús viszonyok között, amikor Anglia és Oroszország egymás oldalán harcolnak, nem kellett volna angol írónak orosz pályatársa munkáját plagizálnia.

Felhasznált irodalom:
Angol-orosz irodalmi plágium = Világ, 1915. július 17.

Készítette: Csunderlik Péter

Világ, 1915. július 17.
Angol-orosz irodalmi plágium

Kínos plágium-ügy foglalkoztatja most az angol közvéleményt és a sajtót, elsősorban pedig az irodalmi köröket, melyek nagy érdeklődéssel néznek a további fejlemények elé. Anderson A. J. ismert angol írótól új könyv jelent meg a lapokban a Stanley and Co. cég kiadásában. A könyv hosszú és feltétlenül érdeklődést keltő címe: „The admirable painter: The romance of Leonardo da Vinci” (A csodálatos festő: Leonardo da Vinci regénye). A lapok többsége megállapítja, hogy Anderson könyve egészen új megvilágításba állítja a Mona Lisa festőjének érdekes alakját, az ember Leonardót ismerjük meg belőle, aki nem az a vallásos hitű művész volt, ahogyan általában hiszik. „Különösen nagy értéke a könyvnek – írja a „Daily Telegraph” – a hű fordításban leközölt sok naplójegyzet, ami meggyőző bizonyítéka annak, hogy Anderson alaposan tanulmányozta Leonardo életét.” A szép kritikát azonban néhány kisebb laptársával együtt kegyetlenül lerontja a „Daily Mail”, megállapítva, hogy Anderson nem tett egyebet, mint átírta Mereskovszkij orosz írónak Leonardóról szóló, világszerte elterjedt művét. Mereskovszkij alakjait Anderson megváltoztatta, a mesét kiforgatta, de lényegében mégis megmaradt a kor és az emberek jellemzése, Leonardo ábrázolása olyannak, amilyennek az orosz írta. Egyes párbeszédeket szó szerint átvett Anderson, ami pedig a naplójegyzeteket illeti, az új angol könyvben ugyanannyi és ugyanazok vannak, mint Mereskovszkij művében. „Éppen most, – írja a „Daily Mail” –, amikor oly szoros kötelékek fűzik össze Oroszországgal Angliát, a legkevésbé sem ildomos angol írótól, hogy egyik orosz pályatársának művét tulajdonítja el.” Az angol írók tehát inkább a németektől plagizáljanak most. Alighanem így gondolja a „Daily Mail”.