A hősies háború óhatatlanul is a nagy, látványos átalakulások felé terelte a figyelmet. A gigászi küzdelem (képzetének) árnyékában azonban sok olyan, látszólag apró dolog is megváltozott, ami a huszadik század első évtizedében már napi rutinnak, vagy legalábbis a középosztály esetében megszokott dolognak számított. A Pesti Napló 1915. június 2-i száma mindjárt két olyan hírt is közölt gazdasági rovatában, ami indirekt módon ugyan, de egyértelműen a hétköznapi kényelem megnehezítéséről, bevett szolgáltatások megszűnéséről számolt be. A németek megszállta Belgiumban székelő nemzetközi hálókocsi-társaság csődje nyilván elsősorban azokat érintette, akik a hosszú távú vasúti utazásnak ezt a legkényelmesebb formáját is megengedhették maguknak. A frontok szabdalta Európában valóban nehezen volt elképzelhető, hogy Párizsból Moszkvába vagy Isztambulba vonatozzon valaki, ráadásul a harci erőfeszítés miatt a belföldi szerelvények sem elsősorban hálókocsikból álltak. Ennek tetejébe a német állam kihasználta a lehetőséget, hogy egyszerűen erővel kiszorítsa a belga magántársaságot a még meglévő belföldi forgalomból.
A magyar kereskedelmi miniszter viszont nem a zötyögő vasúti kocsikkal, hanem villámsebességű táviratokkal kellett hogy farkasszemet nézzen. A fronthoz közeli zónából a hadsereg érdekei miatt tilos volt a telefonálás és táviratozás (nyilván azért, hogy a polgári forgalom ne akadályozza a katonai információk áramlását kritikus helyzetben), ez azonban meglehetősen nehézkessé tette az életet. A kereskedelmi és iparkamara ezért azt szerette volna elérni, hogy legalább naponta néhány órára mégis tegyék lehetővé a polgári célú távirati forgalmat. S ha erre nem lenne lehetőség, akkor viszont meghatározott cégek üzleti célú üzenetküldését mégiscsak engedélyezzék. A postagalamb mindenesetre jó üzletnek tűnhetett.

Felhasznált irodalom:
Zárgondnok a brüsszeli hálókocsi társaság élén = Pesti Napló, 1915. június 2.
Érintkezés a harctér körzetében lévő városokkal = Pesti Napló, 1915. június 2.

Készítette: Egry Gábor