1916 nyarának második felében kiemelték a Száva medréből a dunai flottilla közel két évvel korábban elsüllyedt páncélozott hajóját, az SMS Temest. A magyar – jobban mondva közös – haditengerészet büszkesége szimbolikus szerepet kapott a világháborúban, hiszen a hadüzenet utáni napon, 1914. július 29-én, a Temes és testvérhajója, a Bodrog és a náluk több mint tíz évvel idősebb Szamos kezdte el lőni Belgrádot. Mint tudjuk, a támadás nem hozott átütő sikert, és a Temes nem sokáig vehetett részt a harcokban: a hajó október végén aknára futott és elsüllyedt. A hajót az a Wulff Olaf Richard parancsnokolta, aki 1936-ban megírta az osztrák-magyar dunai hajóhad I. világháború alatti történetét.
Az Est cikke leírta, hogy a katonai vezetés igyekezett menteni a menthetőt az oldalára dőlt hajótestből, amelynek az aknarobbanás utáni órákban már csak az árboca és a parancsnoki hídja látszott ki a vízből. Hat csónakkal belopóztak az éj leple alatt a hajóhoz, és elhozták a mozdítható ágyúkat, gépfegyvereket és a monitor irattárát, páncélszekrényét.
A monitor kiemelésére azonban addig, amíg Szerbia tartotta magát, nem lehetett gondolni, ám Szerbia 1915 őszi kapitulációja után ez már csak idő kérdése volt. A Temest 1916 augusztusában vontatták végig a Dunán – kissé paradox módon az elsüllyedt hajónak afféle diadalmenetet szerveztek Belgrádtól egészen Budapestig: „Amerre elhalad, lobogó- és virágdísz, katonai üdvlövések köszöntik. A Temes árbocán büszkén leng haditengerészetünk standardja és hirdeti fegyvereink győzelmét.” Első nagyobb állomásán, Belgrádban a katonai helyőrség vezetője ember nagyságú babérkoszorút helyezett el a parancsnoki toronyhoz, a Kalemegdánból, azaz a bevett várból pedig ágyúlövés köszöntötte – túl a díszsorfalon, katonazenekaron és zászlóerdőn. Az egész körítés összességében a háború első heteire emlékeztetett, amikor minden frontra induló katonát zászlóerdők, zene és helyben sütött finomságok fogadtak a vasútállomásokon – csakhogy időközben a magyar társadalom már egyre inkább elégedetlenkedett az elhúzódó háború miatt.
A Temest az óbudai Ganz hajógyárba szállították, ahol sikeresen építették újjá és 1917-ben visszakerült a haditengerészet kötelékébe, de csak 1918 végéig, amikor az antant hadizsákmányaként ismét Belgrádba került, majd 1920-ban Románia kapta meg.

Felhasznált irodalom:
A Dunából kiemelt Temes diadalúja = Az Est, 1916. augusztus 3.

Készítette: Takács Róbert