Van annál nyomasztóbb gondolat, minthogy nem uraljuk saját cselekedeteinket? Köszönjük ezt a „rossz közérzetet” a modernitásnak, melynek alapjait három nagy gondolkodó fektette le: Charles Darwin, Karl Marx és Sigmund Freud. Ők egyaránt arra mutattak rá, hogy az emberek nem birtokolják teljesen önmagukat. Darwin az evolúcióelmélettel elvitatta, hogy az ember a „teremtés koronája”, Marx rámutatott az osztályhelyzet, a termelési erők és a termelési viszonyok meghatározó voltára, arra, hogy a cselekvők legtöbbször úgy cselekszenek, hogy „nem tudnak” róla, Freud pedig, hogy: „Az Ego nem úr a saját házában.” Tagadhatatlanul rémisztő állítás az, hogy mindannyian ki vagyunk szolgáltatva ösztöneinknek, elfojtásaink pedig úgy törhetnek elő a legváratlanabb helyen, akár egy víz alá szorított és óvatlanul elengedett gumilabda. A bécsi orvosprofesszor 1900-ban jelentette meg Álomfejtés című munkáját, melyben kifejtette pszichoanalitikus módszere alapjait, bevezette a közbeszédbe kulcsfogalmait – trauma, elfojtás, felettes én stb. – és rámutatott, hogy „a harctér nászi ágy”, csakhogy József Attila Freudnak dedikált verséből – Amit szívedbe rejtesz – idézzünk. A tudományos irányzatok közül a pszichoanalízis példátlan népszerűségre tett szert: E. J. Hobsbawm úgy vélte, Einstein mellett valószínűleg Freud volt az a tudós a maga korában, akinek nevét az utca embere is ismerte, de leginkább persze az értelmiség körében hódított a freudizmus: a pszichoanalízis alkotók sorát ihlette meg a Gólyakalifát megíró Babits Mihálytól az Annie Hallt író és rendező Woody Allenig. Freud módszertanának népszerűvé válását segítette, hogy a tudós-orvos elképesztően jó stílusban írt, téziseit izgalmas esettanulmányok elemzésével ismertette. A hazai Freud-recepciót pedig külön felgyorsította, hogy Freud egyik legkiválóbb tanítványa a magyar Ferenczi Sándor volt, aki többször is előadott a pszichoanalízisről a Galilei Körben. A Világ 1915. augusztus 29-i számában ismertették, hogy „Freud Zsigmond népszerű könyvei” magyarul is elérhetőek és külön-külön bemutatták a Dick Manó kiadásában megjelentetett munkákat (melyek közül a Pszichoanalízis már a második kiadás volt). Bizonyára csak a szövetséges iránt tanúsított hűségnek tudható be, hogy a cikk szerzője nem reflektált arra az izgalmas kérdésre, miért éppen a németek építették meg a Kövér Bertával a világ legnagyobb ágyúját, és azt miért egy nőről nevezték el.
Felhasznált irodalom:
E. J. Hobsbawm: A birodalmak kora. Budapest, 2004.
Freud Zsigmond népszerű könyvei = Világ, 1915. augusztus 29.
Készítette: Csunderlik Péter
Világ, 1915. augusztus 29.
Freud Zsigmond népszerű könyvei
Mindaz, amit a bécsi Freud professzor lélekanalízisről, a tudománynak erről az új útjáról, amelyen ma már nagyon sokan járnak, a napilapok közvetítésével eljuttatott a nagyközönséghez, éppen elegendő volt ahhoz, hogy egy elég tágkörű nagy érdeklődés keljen életre, amely azonban kénytelen volt megelégedni azzal, hogy homályos sejtéssel és elkoptatott jelszavakkal gondolja el, hogy miről is van szó e nagyértékű, új, tudományos probléma mögött, amelynek egyre kisebb, biztosabb és teljesebb megoldásairól hallunk. Freud nagyobb irodalmi művei a komoly tudományt szolgálták, tehát e súlyosabb és kompaktabb formájukban nem elégíthették ki a feltámadt nagy érdeklődést. Freud tanítványai közül pedig nálunk mindössze három vállalkozott csak e közvetítő és népszerűsítő feladatra. Ferenczi Sándor munkái, Décsi Imre értékes cikkei, melyek éppen a Világban ismertették az új tudományt, Varjas Antal kis könyve az álomról: szép eredménnyel szolgálták a maguk és Freud ügyét, ám a legkitűnőbb tanítványnál és megértőnél is többet használhat a tudománynak, ha maga az alkotó a maga nevének teljes presztízsével vállalkozik erre a feladatra. Freud vállalkozott rá s a pszichoanalízisről is, az álomelméletről is maga készített egy-egy kisebb összefoglaló munkát, amelyeknek éppen az a feladata, hogy bevezetők legyenek ez új tudományterületekre azok számára, akik nem a tudomány, készültség és terminológia segítőeszközeivel akarják felfogni és befogadni a dolgokat. Persze, ez a feladat, egy mély és komplikált elmélet ilyen fajta összesűrítése és egyben leegyszerűsítése nem könnyű munka s Freudnak is csak részben sikerült. Bizonyos, hogy az, amit ezekben az összefoglalásokban átnyújt, eléggé egyszerű és megérthető, természetesen laikus, de nagyon szerzett intelligenciájú közönség számára, de nem eléggé világos – legalábbis nem mindenütt az -, hogy élesen s első olvasásra kidomborodjék belőle az, ami Freud minden elméleteiben és megoldási kísérleteiben döntő fontosságú. Szinte azt lehet mondani, hogy Freud e két kis könyvben (melyek közül a Pszichoanalízis című már másodszor jelenik meg magyarul) tulajdonképpen nem a maga tudományába, csak a maga nagyobb tudományos műveibe adott értékes bevezetőt. Mindenesetre ez is jelentős eredmény az elméletek elterjedése szempontjából. E két kötettel együtt jelent meg Freud egy harmadik könyve is – mindhárom dr. Ferenczi Sándor kitűnő fordításában. A tapasztalati gyűjtőmunka összegezéséül három értekezést ad itt a bécsi tudós a szexualitás elméletéről. A nemiség tévútjaival, a gyermeki szexualitás s a pubertás alatti átalakulással foglalkozik s e három területen keresi meg azokat az elhatározó közösségeket, amelyekhez ez elmélet s vizsgálódásai alapján jutott el. A három könyv közül ennek van legerősebb tudományos értéke. Freud e magyarra átültetett könyve Dick Manó könyvkiadónál jelentek meg.
