A magyar történettudomány történetének legnagyobb visszhangot kiváltó munkáját, Szekfű Gyula A száműzött Rákóczi című, 1913-ban megjelent – itt részletesen bemutatott – könyvét ért sokkal inkább ideológiai, mintsem szakmai támadássorozat vezénylő tábornoka Ballagi Aladár (1853–1928) volt, az ekkor már hatvanéves akadémikus, aki korát meghazudtoló módon, valóságos tigrisként vetette bele magát a fiatal Szekfű elleni küzdelembe. Már a botrány kirobbanásának másnapján – Szekfű könyvére a Pester Lloyd német nyelvű, „bálványdöntögetésre” buzdító cikke hívta fel a figyelmet – rohamot intézett a fiatal kolléga ellen, amikor a Szekfű-ellenes véleményeknek legfőbb fórumot biztosító függetlenségi párti Magyarországnak nyilatkozva „vérig sértő”-nek nevezte Szekfű „Rákóczi-gyalázó” könyvét. A Budapesti Tudományegyetem bölcsészkarát 1903-1904-ben dékánként vezető, 1884-től akadémiai levelező, 1904-től pedig rendes tag Ballagi 1916-ben egy egész Szekfű-ellenmonográfiát is közreadott Az igazi Rákóczi címen. A Magyarország olyan nagy jelentőséget tulajdonított a szimbolikus politikai ügynek, hogy a világháború kellős közepén, két egymást követő napon is részletes tudósítást közöltek a lapban Ballagi Aladár akadémiai felolvasásáról (alább a második tudósítást közöljük az előadásról). Ballagi azt igyekezett bizonyítani közönsége előtt, hogy „Szekfű Gyula egész könyve tudatosan és rendszeresen csinált történethamisítás, melynek célja az, hogy Rákóczi Ferenc fényes alakját és az egész Rákóczi-korszakot diszkreditálja az utókor előtt”. Szekfű Gyula nem hagyta magát, és még ugyanebben az évben megírta iróniába mártott tollal a magyar történettudomány egyik leggúnyosabb hangvételű pamfletjét Mit vétettem én? Ki gyalázta Rákóczit? címmel, melyben mindent megtett azért, hogy bohócot csináljon az általa „ripacsként” megjelölt idős akadémikusból – abból, akinek tanszékét később átvette az egyetemen.
Felhasznált irodalom:
Szekfű forrásai hamisítványok – Ballagi Aladár mai fölolvasása az Akadémián = Magyarország, 1916. január 11.
Ballagi Aladár akadémiai felolvasása = Magyarország, 1916. január 12.
Készítette: Csunderlik Péter
Magyarország, 1916. január 12.
Ballagi Aladár akadémiai felolvasása
Részletesen beszámoltunk Ballagi Aladár egyetemi tanárnak, a kitűnő magyar történettudósnak az Akadémián tartott tegnapi felolvasásáról. De vissza kell térnünk erre az eseményre, mely a történeti igazságnak fényes győzelmét jelenti afölött a történethamisítás fölött, amit Szekfű Gyula követett el hírhedt munkájával. Ballagi Aladár igazán nagyszerű cselekedetet végzett, mikor teljesen autentikus történelmi adatokkal, autentikus történelmi okmányok bizonyító erejével mutatta ki, hogy Szekfű Gyula egész könyve tudatosan és rendszeresen csinált történethamisítás, melynek célja az, hogy Rákóczi Ferenc fényes alakját és az egész Rákóczi-korszakot diszkreditálja az utókor előtt. Szekfű Gyula könyve a magyar nemzeti közvéleményből általános felháborodást váltott ki. Ballagi Aladár nagyszerű kritikája most történelmi alapokon megokolja ezt az érzést és alkalmas arra, hogy még azokat a keveseket is meggyőzze Szekfű Gyula munkájának és célzatainak teljesen és tökéletesen nemzetellenes természetéről, akiket első pillanatban talán meghódított Szekfű Gyula történetírói kóklersége.
Ballagi Aladár felolvasásán megkapó módon érvényesült az igazi tudás és a tiszta igazság hatalma. Az Akadémia Kisfaludy-termét szorongásig megtöltötte az az előkelő hallgatóság, mely már előlegezte a nagyfokú érdeklődés mellett a kitűnő magyar történetíróhoz való bizodalmát és szeretetét. Hiszen Ballagi Aladár most nem először állott sorompóba Rákóczi Ferencért Szekfű Gyulával szemben. A hallgatóság soraiban ott volt a magyar politikai élet sok kitűnősége, számos országgyűlési képviselő mellett a magyar tudományos világ jeleseinek, az Akadémia tagjainak sűrű csoportja, míg a korlátok mögött a lelkes ifjúság szorongásig töltötte meg az állóhelyeket. Az ülésen Concha Győző egyetemi tanár elnökölt, mellette Fejérpataky László jegyzősködött. Mikor Ballagi Aladár a felolvasó-asztalhoz ült, a hallgatóság soraiból elemi erővel tört ki a lelkes hangulat zajos tapsban, éljenzésben úgy, hogy az elnöklő Concha Győző indíttatva érezte magát a hallgatóságot figyelmeztetni az akadémiai szabályzatokra, amelyek szerint a hallgatóságnak tartózkodnia kell a tetszés vagy nem tetszés nyilvánításaitól. De még ez az elnöki figyelmeztetés se tarthatta vissza a hallgatóságot attól, hogy a felolvasás közben is ne zúgjon ki belőle néha-néha a vissza nem fojtható tetszés és vidámság érzése.
Ballagi felolvasása igazán elemi erővel hatott. Mert mindenki megértette belőle Szekfű Gyula munkájának nemcsak történetírói silányságát, hanem a határozott rosszakaratot is. Emellett Ballagi nemcsak tanított, felvilágosított, hanem szórakoztatott, lelkesített és még mulattatott is. Vannak e felolvasásnak részletei, amelyek tanúságot tesznek arról, hogy Ballagi nemcsak oknyomozó történettudós, hanem igazán szellemes író, kitűnő causeur is. Felolvasásának ama részletében, amelyben a pogányságot definiálja Szekfű szemforgató felfogásával, megkapó a történetfilozófiai okfejtés, a XIV. Lajos udvarának a szuverén urak fogadtatási ceremóniáinak leírása pedig igazán elbeszélői mestermű. De mennyi ilyen részlete volt még Ballagi felolvasásának! Mennyi szellem, ötlet és ahol kellett, éppenséggel kitűnő humor.
A közönség odaadó figyelemmel hallgatta Ballagit, szinte leste minden szavát és nem is veszített el egyet sem, mert Ballagi kitűnő előadó is és pompásan csengő, szónoki hangja betöltötte az egész termet.
Mikor befejezte felolvasását, zúgó, viharos taps és éljenzés hangzott fel. Csoportosan siettek az emberek Ballagihoz, hogy üdvözöljék nagyszerű sikeréért. Tüntetés volt ez, nemcsak Ballagi mellett, hanem egyúttal a pamfletíró ellen is, aki az ő gonosz céljai számára egy Rákóczit mert kikezdeni.
A tüntetés oly hangos és hosszantartó volt, hogy az elnök kénytelen volt felfüggeszteni az ülést és csak negyedóra múlva nyitotta meg újból, hogy Cselley István tarthassa meg előadását.
A tüntetés azonban még folytatódott a folyosókon, a lépcsőn, meg lenn az Akadémia előtti téren is, ahol a közönség zajosan éljenezte Ballagi Aladárt.
Ballagi meg is érdemelt minden ovációt, hogy végérvényesen kivégezte Szekfű Gyulát, mint Rákóczi-ellenes historikust, mert nyilvánvalóvá lett, hogy Szekfű Gyula könyve elejétől végig tudatos történetírói hamisítás, mely nem érintheti Rákóczi nagy alakját s amelynek, mint minden efféle munkának, a megérdemelt semmiségbe kell elvesznie. Meg kell állapítanunk, hogy ma az egész budapesti sajtó nagy méltánylással emlékezik meg Ballagi felolvasásáról s pártkülönbség nélkül ismeri el Ballagi kétségtelen történeti igazságait, melyekből Rákóczi Ferenc alakja teljes tisztaságában, nagyságában és fényességében áll elénk. Nem hallgathatjuk el, hogy a sajtónak még kezdetben Szekfű-párti része is fenntartás nélkül meghajlik Ballagi igazsága előtt. Egyikük pl. azzal végzi tudósítását, hogy „Ballagi megsemmisítő kritikát gyakorolt Szekfű forrásairól és kimutatta, hogy Szekfű notórius szédelgők és gonosztevők adatainak tulajdonított hitelt”.
