A ma már több mint 150 éves Citadella sok mindenen keresztülment, míg a renitens, forrongó magyarok elleni katonai erődítményből turistalátványosság és nosztalgiadiszkó vált.
Maga az épület 1851-ben készült el, megépítését a szabadságharc leverése után Magyarország katonai parancsnokává kinevezett Haynau rendelte el. Igaz, mire az erődöt átadták, őt már régen leváltotta Ferenc József. A császári elnyomás szimbólumává vált Citadellát, amelynek ágyúi a hegy tetejéről Pestet célozhatták, a történelem bő másfél évtized alatt feleslegessé tette. Az eredeti építési tervek teljes egészében nem valósultak meg, a század második felében kiépült a komáromi erődrendszer, így hadászati jelentősége végképp nem volt. A kiegyezés után pedig az idősödő értelmiségivé avanzsált egykori és újonnan felnövekvő forrófejű pesti ifjakat már nem kellett ily módon féken tartani. Ezzel együtt is több évtizedig tartott, míg a hadsereg túladott rajta: a millenniumi ünnepségek előtt döntöttek úgy, hogy a belvárosi ingatlanokat a fővárosnak engedik át katonai célokra alkalmasabb kültelki területek fejében. Az 1894. évi XX. törvénycikk nemcsak a „Gellérthegyi erőd”, de a mai Szabadság tér helyén álló Újépület, illetve három laktanya (Károly-, József- és Flórián-laktanya) eladásáról is határozott.
Nem ez volt az egyetlen nagy változás az 1890-es években, amely alapvetően formálta át a Gellért-hegy – avagy Kelen-bérc – arculatát. Az 1870-es években Magyarországra is megérkező filoxérajárvány a hazai szőlőkultúrák hatalmas hányadát elpusztította. Előtte a Gellért-hegy is a budai hegyvidékhez hasonló képet mutatott, szőlőtermelők művelték és gondozták. A szőlőtőkék pusztulása után kezdődött csak meg a hegy felparcellázása és lakóépületekkel történő beépítése.
A főváros a Citadellát is lakóépületté alakította át. A hegy lábánál fekvő – több lépcsőben elbontott – régi Tabán felszámolt házaiból költöztettek át mintegy 30-32 családot a Citadellába, amelyben válaszfalakat húztak fel, hogy egy-másfél szobás kislakásokat alakítsanak ki. A lakók többsége munkáscsalád volt, köztük néhányan utcasepréssel foglalkoztak, ezért kedvezményes bérleti díjat fizettek, és akadt közöttük néhány rendőr is. Ekkoriban épült meg itt a Pestet és Budát összekötő Erzsébet híd is, amelyet 1903-ban adtak át.
A világháború idején – adott róla hírt Az Est 1916. március elején – a főváros visszavette a lakásokat a bérlőktől, hogy a „szegény tabáni menekülteket az orosz foglyok kedvéért tessékeljék ki”. A fővárosban ugyanis három-négy tucat orosz hadifogoly volt útépítési munkákra befogva, akiket addigi hajlékukból – a Gellért-hegyi kőbányából – kevésbé zord helyre kellett költöztetni. Erre szemelték ki az alig több mint két évtizeddel korábban még katonai célokat szolgáló objektumot.

Felhasznált irodalom:
Fogolyszállás lesz a Citadella = Az Est, 1916. március 2.

Készítette: Takács Róbert