A világháborúban sem szünetelt a hátországban az élet, és a fontosabb hírek mellett helyet kaptak az újságokban amolyan „kis színesek” is. A Világ 1915. augusztus 5-i számában arról számolt be, hogy egy magát dr. Zsolnay Ferenc rendőrségi fogalmazónak kiadó férfi zaklatta a Szervita tér egyik vendéglőjében Bakács Ernőné úriasszonyt, aki csakhamar „nem tudta elviselni új ismerőse jelenlétét”. A váratlan fordulatokban gazdag történetet akár egy visszafogottan spicces karakter is előadhatná egy Rejtő-regényben egy hibbant lorddal megkötött üzlet és egy nem létező afrikai ország francia cukorbárónak történő eladása között.

Felhasznált irodalom:
Az álfogalmazó = Világ, 1915. augusztus 5.

Készítette: Csunderlik Péter

Világ, 1915. augusztus 5.
Az álfogalmazó

A főváros aljából megint kimerészkedett egy alak és a Szervita tér egyik vendéglőjében Bakács Ernőné úriasszony asztalánál helyet kért. Honvédfőhadnagynak és a polgári életben rendőrfogalmazónak mondta magát, akit dr. Zsolnay Ferencnek hívnak. A bemutatkozást beszéd követte, majd egy törvényszéki ügyben tanácsokat is adott az úriasszonynak, akinél pénzt látott. Később az úriasszony nem tudta elviselni új ismerőse jelenlétét és otthagyta a kellemetlenkedő fiatalembert. Egy órával később Bakácsné a lakásán nagy dörömbölésre ébredt fel. Az ajtón az állítólagos dr. Zsolnay dörömbölt és felszólította az asszonyt a törvény nevében, hogy azonnal jöjjön el vele a főkapitányságra, mert különben felszólítja az utcáról a hat rendőrt és erőszakkal viteti el. Az asszony kénytelen-kelletlen felöltözködött és kijött a lakásból, amelynek ajtaját dr. Zsolnay annak rendje és módja szerint lepecsételte. Az asszony azután elment vele. Amikor leért vele az utcára, csodálkozással látta, hogy egy rendőr sincsen ott. Az Egyetem téren azonban az úriasszony odaszaladt a szembe siető rendőrhöz és elmondotta baját, mire a rendőr az álfőhadnagy-álrendőrfogalmazót előállította a főkapitányságra. Megállapították róla, hogy Zsivkó Ferenc honvédtizedes és ittas.