A háború első időszakában az élelmiszerdrágaság és -hiány elsősorban városi probléma volt, de nem volt ismeretlen egyes községekben, például a Budapest környéki munkástelepüléseken sem. Ennek a területnek nagy része ma már Budapesthez tartozik, mivel 1950-ben 23 környező települést a fővároshoz csatoltak. Az első világháború időszakában azonban még nem közigazgatási, csak szoros gazdasági (és leginkább ingázó) kapcsolatok fűzték a környező városokat és községeket Budapesthez. A községek egyik része munkástelepülésnek számított, miután férfi lakosságuk többsége a fővárosi és környéki gyárakban, üzemekben dolgozott – azaz nem közvetlenül állította elő „saját kenyerét”. Ilyen volt Erzsébetfalva (később Pestszenterzsébet, majd Budapest XX. kerületi része) és Rákospalota (később Budapest XV. kerületi városrésze), már akkor több tízezres lakossággal.
A két község lakóinak így meghatározó problémája volt az élelmiszerkérdés, amelynek a helyi szociáldemokrata pártszervezetek is hangot adtak 1915 júliusában. Beadványaikkal a községi képviselő-testületekhez fordultak, javaslataik az célozták, hogy a helyi önkormányzat – a kormányhoz és a fővároshoz hasonlóan – aktívan, azaz a gazdasági folyamatokba való beavatkozással vegyen részt az ellátási problémák megoldásában.

Felhasznált irodalom:
Jobb élelmezést! Erzsébetfalvai pártszervezetünk beadványa = Népszava, 1915. július 22.
Jobb élelmezést! Rákospalotai szervezetünk beadványa a képviselő-testülethez = Népszava, 1915. július 28.

Készítette: Ignácz Károly

Népszava, 1915. július 22.
Jobb élelmezést!
Erzsébetfalvai pártszervezetünk beadványa

Az erzsébetfalvai szociáldemokrata pártszervezet beadvánnyal fordult a képviselő-testülethez az élelmiszerrel való ellátás megjavításáért. A beadványban rámutatnak arra, hogy a háború egyéves lefolyása alatt az itthonmaradtak a legnagyobb nélkülözésnek vannak kitéve. A munkástömegek, amelyek rendes körülmények között máról holnapra, legjobb esetben egyik hétről a másik hétre élnek, teljesen elzártak annak a lehetőségétől, hogy az életfönntartáshoz legszükségesebb élelmiszereket beszerezhessék. Hangsúlyozzák elvtársaink, hogy áll ez a megállapítás különösen Erzsébetfalva szegénysorsú proletárságára. A község harmincötezret meghaladó lakosságának túlnyomó többsége ipari bérmunkás, vagyontalan proletár, akik képtelenek hosszabb időre beszerezni élelmiszerszükségleteiket. Budapesttől élelmiszerek dolgában elszigetelten áll, termelés nincs, ideje és anyagi ereje nincs – a lakosság tehát rosszabb helyzetben van, mint más, mezőgazdasággal foglalkozó község.

Elvtársaink a beadványukban indítványozzák, hogy mondja ki a képviselő-testület, hogy a község elöljárósága gondoskodjék Erzsébetfalva község lakosainak a legszükségesebb élelmiszerekkel váló ellátásáról. Ezek közül fontosnak jelzik:
1. Élvezhető liszt beszerzése; erről az elöljáróság bármely úton-módon köteles legyen gondoskodni, akár közvetve, akár közvetlen. Egyben utasítsa a közgyűlés az elöljáróságot, hogy a személyenként havi 10 kg-ban megállapított gabona mennyiségének 15 kg-ra való fölemelését kérelmezze a kormánynál azzal, hogy a húshiány, amely mindinkább nagyobb és nagyobb mérveket ölt, belátható időig javulni nem fog és így különösen a szegénysorsú dolgozó lakosság kénytelen táplálékát liszttel pótolni.
2. Továbbá mondja ki a képviselő-testület, hogy az elöljáróság gondoskodjék megfelelő mennyiségű és minőségű zsiradék, hüvelyes vetemények és egyéb zöldségfélék beszerzéséről, úgy, hogy a lakosság ezekhez könnyen és méltányos áron hozzáférhessék.
3. Azonkívül szükséges, hogy a község elöljárósága tegye magáévá a tej és tejtermékek legszükségesebb mennyiségének a beszerzését méltányos áron, amelynél, tekintettel a nagy gyermekhalandóságra, elsősorban figyelembe veendők a gyermekek és betegek.
Elvtársaink a beadványukat azzal végzik, hogy a háborúban életüket, testi épségüket és egészségüket veszélyeztető munkások és hozzátartozóik, valamint az itthonmaradt, de a munkának éjjelt és nappalt áldozó munkásság joggal elvárja a képviselő-testület méltánylását.
A beadvánnyal a képviselő-testület legközelebbi közgyűlése foglalkozik majd.

Népszava, 1915. július 28.
Jobb élelmezést!
Rákospalotai szervezetünk beadványa a képviselő-testülethez

A minap közöltük az erzsébetfalvai szociáldemokrata pártszervezet beadványát a képviselő-testülethez az élelmiszerrel való ellátás megjavításáért. A környékbeli pártszervezetek közül a rákospalotai is föllépett most, és a következő – a község élelmezésének nyomorúságaira rávilágító – beadvánnyal fordult a képviselő-testülethez:
Tekintetes Községi Képviselő-testület!
Az ország területén mindenütt, minden város és község képviselő-testülete arra törekszik, hogy a háború egyévi lefolyásából szerzett tapasztalatok alapján az abból eredő nélkülözéseket és egyéb, az élelmezést súlyosan érintő bajokat orvosolja.
A múlt évben, amikor még nem volt előre látható, hogy a közélelmezés melyik ágában és mily mértékben fognak a közélelmezési bajok és panaszok fölmerülni, némileg megbocsátható volt az a körülmény, amelybe a község lakossága jutott. Ma azonban, amikor a statisztika számai igazolják, hogy mindenből (gabonából és a többi) termett elég és a kormány is módot nyújt a közélelmezés javítására, halálos bűn volna ez mód és alkalom elmulasztásával a lakosságot, amelynek túlnyomó része munkás, az esetleg elmulasztott intézkedés révén a nyomornak, a nélkülözésnek és az elkeseredésnek kitenni, amely legkevésbé felel meg a hadviselés érdekeinek.
Ezen okoknál fogva bátorkodunk a következő indítványt tenni:
1. Szerezzen be a községi képviselő-testület akár közvetlenül, akár közvetve elegendő és élvezhető lisztet és pedig úgy főző-, mint kenyérlisztet. Egyben utasítsa a közgyűlés az elöljáróságot, hogy a személyenkint havi 10 kilogrammban megállapított gabona mennyiségének 15 kilogrammra való fölemelését kérelmezze a kormánynál azzal, hogy a húshiány, amely mindinkább nagyobb és nagyobb mértéket ölt, belátható ideig javulni nem fog és így különösen a szegénysorsú, dolgozó lakosság kénytelen liszttel pótolni.
2. Mondja ki a képviselő-testület, hogy az elöljáróság gondoskodjék megfelelő mennyiségű és minőségű zsiradék, hüvelyes vetemények, burgonya és zöldségfélék beszerzéséről, úgy, hogy a lakosság ezekhez könnyen, méltányos áron hozzáférhessen.
3. Azonkívül szükséges, hogy a község elöljárósága tegye magáévá a tej és tejtermékek legszükségesebb mennyiségének a beszerzését méltányos áron, amelynél, tekintettel a nagy gyermekhalandóságra, elsősorban figyelembe veendők a gyermekek és a betegek.
4. Az egyes élelmiszereket egységes árakban szabja meg és ennek akarjon is érvényt szerezni.
5. Az élelmiszerek élvezhetőségét ellenőrizze és az ez ellen vétők dolgában sürgősen járjon el.
6. A községi képviselő-testület ismerje lelkiismereti kötelességének a kebeléből kiküldött élelmezési bizottság és biztos ellenőrzését; havonkint, esetleg közkívánatra sürgősen a képviselő-testületnek beszámoljon, nehogy azok a panaszok, amelyek eddig e bizottság és biztos ellen elhangzanak – amely máris elkeseredéssé fajult –, a jövőben is megismétlődjenek.
7. Követeljük az élelmezési bizottság eddigi működéséről a halaszthatatlan elszámolást, hogy a község lakossága, amely jórészt munkásokból áll és adófilléreivel hozzájárul a közterhek viseléséhez, és a világháború alatt annyiféle uzsorának és kellemetlenségeknek van kitéve, hogy a céltalan és indokolatlan intézkedések és kezelés révén újabb károsodásnak ki ne tétessék, mint az eddig volt; hogy a képviselő-testülettől az élelmiszerek beszerzésére megszavazott 100000 korona a kétszeresét haladta meg, a sok élelmiszer a helytelen elosztás és ármegállapítás folytán megromlott és hasznavehetetlenné vált.