Sok millió halott és sebesült, birodalmak összeomlása, határok megváltozása, városok romba dőlése és például a leuveni könyvtár felgyújtása mellett viszonylag kevés fény esik az első világháború okozta változásokra az állat- és növényvilágban. A Világ 1914. december 30-án azonban a történeti ökológia akkoriban még nem is létező tárgykörébe sorolható cikket közölt Állatok és növények a háborúban címmel, melyben a világháború várható környezeti változásain merengtek. Az elmélkedésre a francia-porosz háború utáni megfigyelések indították a szerzőt: „Páris ostroma után, 1871-ben francia botanikusok megállapították, hogy a város közvetlen környékén teljesen megváltozott a vidék növényzete. Bizonyos megszokott, közönséges növények teljesen eltűntek vagy alig maradt nyomuk, helyettük pedig olyan növények burjánoztak, amilyenek azelőtt ezen a vidéken egyáltalában nem voltak ismeretesek. Beható vizsgálódások kiderítették, hogy ezeket az új növényeket az ostromló seregek hordták oda. A német katonák holmija között, a trénszekerek kerekein Páris elé kerültek apró magvak, amelyekkel új növényekkel termékenyült meg a francia föld. Lelkiismeretes tudósok háromszázféle ilyen új növényt számoltak össze.”

Azt, hogy a francia-porosz háborúnál összehasonlíthatatlanul nagyobb világháború milyen átalakuláshoz vezet a harcterek „faunájában és flórájában”, 1914 végén a szerző még csak sejthette: „az egyetlen pozitívum (vagyis tény – Cs. P.), hogy a háború iszonyatos pusztítást hozott a növényvilágra is” – írta azután, hogy az állatvilág vélt világháborús megpróbáltatásait sorra vette. Azokból pedig már 1914-ben is akadt jócskán. Kiemelte a szerző, hogy az északi országokból útra kelő, augusztus elején rendre Kelet-Poroszország vidékein megpihenő vándormadarakat telibe kapta a két orosz hadsereg betörése „a mazuri tavaknál, Tannenbergnél, Lycknél vívott harcokban kétségkívül sok ártatlan szárnyas pusztult el”, hogy az első világháború alatt foglyul ejtett reguláris kollégákról, a postagalambokról ezúttal ne is essék szó. Még rosszabbul jártak azonban az erdei állatok, „amelyeket biztos fészkeikből üldöztek ki a felvonuló seregek”. Az állatvilág kivételes nyertesei közé a dögevők tartoztak, a varjak és a hollók, melyek tömegesen követték a frontra a hadseregeket, „lesve a lóhullákat”. De persze ahol ott a halál, ott az élet is, hogy megidézzük Ady Endre Mag hó alatt című világháborús versének üzenetét: ugyan megszámlálhatatlan „erdő, kert, gyümölcsös” tűnt el már a háború első öt hónapja alatt is, de „ki tudja, milyen vonul apró magvak alakjában a vándorló seregekkel egyik helyről a másikra”. „Valószínű, hogy a mai botanikusok jövő tavasszal éppen olyan megfigyeléseket tehetnek, mint a franciák negyvenhárom évvel ezelőtt” – zárult a Világ év végi cikke. Azonban a háborút túlélő botanikusoknak még négy évet kellett várni, hogy eredményeiket békeidőben publikálhassák.

Készítette: Csunderlik Péter

Állatok és növények a háborúban = Világ, 1914. december 30.

 Világ, 1914. december 30.

Állatok és növények a háborúban

Páris ostroma után, 1871-ben francia botanikusok megállapították, hogy a város közvetlen környékén teljesen megváltozott a vidék növényzete. Bizonyos megszokott, közönséges növények teljesen eltűntek vagy alig maradt nyomuk, helyettük pedig olyan növények burjánoztak, amilyenek azelőtt ezen a vidéken egyáltalában nem voltak ismeretesek. Beható vizsgálódások kiderítették, hogy ezeket az új növényeket az ostromló seregek hordták oda. A német katonák holmija között, a trénszekerek kerekein Páris elé kerültek apró magvak, amelyekkel új növényekkel termékenyült meg a francia föld. Lelkiismeretes tudósok háromszázféle ilyen új növényt számoltak össze. Erre a históriai tényre kell visszaemlékezni, hogy megállapíthassuk: a háború nemcsak a térképeket változtatja meg, nemcsak embereket űz el szülőföldjükről, nemcsak vidékeket tesz néptelenné, de nagy kihatással van az állatok és növények világára is. Igen természetesen, majd csak későbbi kutatások állapíthatják meg, milyen változásokat idézett elő a most folyó háború a hadviselés színhelyén levő faunában és flórában, általánosságban azonban már most is láthatunk erre vonatkozólag sok érdekes tünetet. A háború mindenekelőtt megzavarta a költöző madarak rendes vándorútját. Különösen a vízimadarak szenvedtek a háborútól. Rendszerint június végén, augusztus elején kereskednek útra az északi országokból a vándormadarak, hogy a melegebb éghajlat alá költözzenek. Körülbelül Oroszország és Kelet-Poroszország vidékén szoktak megpiheni, itt várják be az előörsök a nagy tömeget. Ez a pihenő idén éppen a háború kitörésének idejére esett és a mazuri tavaknál, Tannenbergnél, Lycknél vívott harcokban kétségkívül sok ártatlan szárnyas pusztult el. Sok vidéken feltűnt már, hogy szokatlanul megcsappant a varjak és a hollók száma. Ezek a madarak most a csatatereken tartózkodnak, követik a seregeket, lesik a lóhullákat. Még rosszabbul jártak a mezei és erdei állatok, a nyúl, az őz és a szarvas, amelyeket biztos fészkeikből üldöztek ki a felvonuló seregek. Rendkívül sok háziállat is esett a háború martalékává. Felgyújtott falvak, elpusztított majorságok négylábú lakói épp úgy megérezték a háborút, mint az emberek. A növények sorsáról még egyelőre keveset lehet mondani. Az egyetlen pozitívum, hogy a háború iszonyatos pusztítást hozott a növényvilágra is. Hány erdő, kert, gyümölcsös tűnt el a föld színéről öt hónap óta! És ki tudja, milyen vonul apró magvak alakjában a vándorló seregekkel egyik helyről a másikra. Valószínű, hogy a mai botanikusok jövő tavasszal éppen olyan megfigyeléseket tehetnek, mint a franciák negyvenhárom évvel ezelőtt.